A ‘Dienstabzeichen für Wachoffiziere’ – Szolgálati Jelvény Ügyeletes Tiszteknek valójában nem a tisztséget betöltő személyes tulajdonát képezte, hanem a szolgálat lejártakor a szolgálatot teljesítő átadta a jelvényt az őt követő szolgálatos tisztnek. Más néven, ‘Tagesdienstabzeichen’ – Napos tiszt Szolgálati Jelvényeként is emlegették a W.O. = Wachoffizier – Ügyeletestisztek részére.

A jelvény viselésének nem volt kiérdemlési követelménye. A tiszt szó ebben az értelemben beosztást jelentett, nem pedig rangot. A szolgálatot hajón és szárazföldön is elláthatta a jelvény viselője. A beosztás kizárólag attól függött, hogy az egységében vagy a hajón, a napi 3-4 feladat elvégzésre kijelölt katona, rangjától függetlenül maradéktalanul el tudta-e látni feladatát. Abban az esetben, ha olyan helyzettel találta szemben magát, ami túlmutat a hatáskörén, jelentést kellett tennie a felettesének, aki eldöntötte, hogy az esemény magasabb rangú tiszt beavatkozását igényli-e, vagy megoldható a probléma saját hatáskörben, mint például a hajó kikötése, esetleges tűzoltás, a hajó biztonsága…stb.

Nagyon jó példa erre a fedélzeti tiszt, aki nem minden esetben tiszt, csak többnyire.

Az ügyeletes tiszt karfelvarrót is viselhetett szolgálata során, amelyen ugyancsak látható volt a jelvény motívuma.

Feltételezések szerint azokat a jelvényeket csatolták a karfelvarróra, melyek alsó kialakítása “karmos”, tehát két plusz alsó visszahajtott “villával” rendelkezik.

Horogkeresztet nem tartalmaz, ezért a gyűjtők többsége nem kedveli. Többekben az is félelmet kelt, hogy a háború után is gyártották a Bundesmarine részére. A háborús és a háború utáni változataik nagyon hasonlítanak egymásra. Az eredeti, háborús változatok jellemzője a kecses, széles, függőleges tűző megoldás.