Farkaskölyköknek hívták azt a több 10 ezer német gyermeket, akik a háború befejezésekor Kelet-Poroszországban szülő/nagyszülő nélkül maradtak.
Néha, wilde Kinder – vad gyerekeknek is nevezték őket.
Nevüket onnan kapták, hogy a környező erdőkbe menekültek, ahol aztán élelmet és búvóhelyeket kerestek.
Sok német gyermek közülük nem járt szerencsével, mert a szövetséges bombák áldozatai lettek, elrabolták, vagy megerőszakolták őket.
Az idősebb gyerekek megpróbálták testvéreiket együtt tartani, folyamatosan élelmet-, és menedéket kerestek. Egyesek a szomszédos Litvániába is átjártak, ahol a vidéki gazdáktól élelmet és menedéket kaptak. A litván gazdáknak el kellett rejteni őket a litván hatóságok elől. Ezért sok német gyermek nevét megváltoztatták, és csak a Szovjetunió 1990-es összeomlása után tudták feltárni valódi identitásukat.
Ezen gyerekek oda-vissza jártak ezeken az utakon, hogy élelmet vigyenek testvéreiknek, beteg szüleiknek, nagyszüleiknek.
A farkaskölykök nevet azért kapták, mert farkasok módjára vándoroltak az erdőkön keresztül, vasúti pályák mentén, többször látták őket vasúti kocsik tetején, vagy a vagonok között, így jutva át a szovjet ellenőrzési pontokon.
Az éhség miatt három szó lett a jelszavuk: koldulni, robotolni és lopni.
