Idővonal
Barna dobozos, az 1950-es évekből
Scho-Ka-Kola – Schokolade-Kaffee-Kolanuss
Mikroszkóp alatt – csokoládé hagyományokkal – A Hildebrand kakaó-, és Csokoládégyár
Mivel Hernán Cortés 1528-ban Közép-Amerikából hozta magával Spanyolországba a kakaóbabot, a XIX. századig a nemesség és a gazdag polgárok luxus cikke maradt. Csak a korszerű gépek alkalmazása, az új feldolgozási módok és a kakaó termesztés magasabb hozama tette megfizethetővé a csokoládétermékeket a lakosság más rétegei számára. Nem Theodor Hildebrand volt az egyetlen, aki felismerte a kakaó-, és csokoládégyártásban rejlő lehetőségeket. A XIX. század eleje óta számos csokoládégyárat alapítottak. Az 1804-ben alapított Halloren csokoládégyárat Halle-ben az elsők között tartják számon Németországban, ami egy cukrászdából nőtte ki magát. Különösen nagy számban alapítottak új vállalkozásokat az I. Világháború után. 1914-ben már közel 180 csokoládégyártó működött Németországban. 1925-ben már ezen vállalkozások száma körülbelül 350 lett.
Az egyik első porosz csokoládégyár története Berlinben, A Heiligen-Geist Strasse 20 szám alatt kezdődött, amikor a 16 éves Theodor Hildebarnd ( 1791 – 1854 ) 1807-ben ott tanult nagybátyjánál, Philipp Franz Hildebrand paprikakészítő mesternél, majd 5 évvel később megalapította az első kis cégét, a Paprika Konyhát. Az üzlet nagyon jól ment. Az alagsori dolgozószobák hamarosan túl kicsik lettek, ezért 1817-ben a berlini Városházához közel, a Spandauer Straße 47. szám alatti ingatlanba fektetett be Alt-Berlin negyedében, ahol egy új üzletet és gyártóüzemet nyitott Theodor Hildebrand néven. A termékpaletta fokozatosan bővült édesipari termékekkel, édesség különlegességekkel, és végül a kakaós-, csokoládés termékekkel is. Így lett a Paprika Konyhából cukrászda.
A termékek jó minősége szavatolja a sikert. Theodor Hildebrand megkapta az “Őfelsége a királyi udvar beszállítója” címet. A porosz uralkodó adományozta és/vagy jóváhagyta ezt a kitüntetést a kiváló minőséggel rendelkező gyártóknak, beszállítóknak. Ez azonban nem magára a cégre vonatkozott, hanem annak tulajdonosára. Általában véve a címek fontos szerepet játszottak Hilderbrand-ék cégpolitikájában. Unokái, Theodor és Richard a ‘Megtisztelő Kereskedelmi Tanácsos’ címet viselték. Ezt a címet a Német Birodalomban fontos üzleti személyiségeknek ítélték oda, miután jelentős ‘Közjó alapjait’ hozták létre.
1830-banBerlin egy 4 lóerős gőzgépet kapott a csokoládégyár működtetésére. Ez volt az első gőzgép Poroszországban, amelyet csokoládé készítésre használtak. 1847-ben már a gőzgép teljesítménye nem volt elegendő ezért, egy 12 lóerősre cserélték le. A régi 4 lóerős gőzgépet pedig Theodor Hildebrand kiállította a kirakatában.
Amikor fiai Julius és Richard 1844-ben és 1854-ben csatlakoztak a céghez, Theodor Hildebrand kivonult az üzleti vállalkozásból. A cég, a két fia vezetésével tovább növekedett. Kibővítették az értékesítési területet egész Németországra, miután a csokoládégyártás egyre fontosabbá vált.
Amikor 1878-ban Julius Hildebrand fiai, Theodor az üzletember és Paul a cukrász, továbbá unokaöccse Richard 1885-ben csatlakoztak a céghez, a harmadik generáció vette át a családi vállalkozás irányítását. A megnövekedett eladások és a gyártás fokozódó iparosodása miatt 1888-ban a Wedding-ben található gyárat a Pankstrasse 34-37. szám alá helyezték át, amíg az üzleti rész a Spandauer Straße-n maradt.
1900-ra az alkalmazottak száma az 1880-as 400 körüli főről 1500-2000 főre emelkedett a karácsonyi és a húsvéti gyártási és eladási időszakban. A Hildebrand & Sohn immár nemcsak más európai országokba, hanem Észak-, és Dél-Amerikába is exportált, továbbá a német gyarmati területekre. A cégnek több üzlete volt már ekkor Berlinben, Hamburgban, Brémában, Stettinben, Münchenben és Kölnben, valamint nagykereskedelmi raktárai voltak New Yorkban, Fokvárosban és Johannesburgban. Nemcsak az alkalmazottak és a kereskedelmi partnerek száma gyarapodott, hanem a termékpaletta is bővült. Az 1904-es ár lista több mint 2000 tételt tartalmazott.
Azonban, 1934-re a Theodor Hildebrand & Sohn csokoládégyár az összeomlás szélére került. Az ekkora már GmbH-vá alakított cég éves szinten több mint 1 000 000 birodalmi márka veszteséget könyvelt el, fizetési nehézségekkel küzdött, és jogi egyezséget kellett kötnie a hitelezőivel. A cég megmentése érdekében mentőcéget alapítottak, melynek neve: Hildebrand Kakao- und Schokoladenfabrik lett. A cég irányítása ekkor Albert Rinne kezébe került. A cégmentés sikeresnek bizonyult, az 1936-os berlini olimpia alkalmából a cég egy új terméket, a Scho-Ka-Kola koffeintartalmú csokoládét hozta forgalomba, a terméket az 1936-os Olimpiai Játékokon mutatták be, mint egyfajta teljesítménynövelő sport csokoládét ( Schportschokolade ). Gyártották még Hannoverben, a B. Sprengel & Co., Hannover által is. Ez az új termék 58% kakaóból, 2,6% pörkölt kávéból és 1,6% kóladióporból állt. Ennek eredményeként a koffeintartalom körülbelül 0,2% lett.
Amikor 1933-ban az NSDAP átvette a hatalmat, a ‘Csokoládégyártók Szövetségét’ átvette a ‘Német Édességipari Gazdasági Szövetség’. 1935-től ez a szövetség irányította az összes csokoládégyártást és a kereskedelmet. A csokoládé civilek számára történő értékesítését 1939-ben betiltották, a kakaót tartalmazó italok kivételével. Minden gyártást a katonaságnak szántak. A koffeintartalmú Scho-Ka-Kola gyártása 1941-ben érte el a csúcspontját.
A II. Világháború kitörését követően a Fliegerschokolade lett az elfogadott neve, mivel a Luftwaffe pilótáinak és azok kisegítő személyzeteinek élelmiszer fejadagjait színesítette az éberség és az ébrenlét fokozása céljából, főleg az éjszakai bevetések/küldetések során. Ezen kívül olyan személyzetek tagjai is megkaphatták, akik egy esetleges vészhelyzetre felkészülve a túlélő felszerelésük részeként tartották maguknál: például a tengerek felett repülve ( Seenotpackung ).
Ezen kívül természetese a Scho-Ka-Kola-t kiosztották páncélos alakulatok, tengeralattjárók….stb…..stb legénységeinek is. Majd Németország kapitulációját követően a polgári lakosság népszerű élelemforrásának bizonyult.
Johann Voss, az önéletrajzi ihletésű könyvében, a ‘Black Edelweiss’-ban háromszor is megemlíti a Scho-Ka-Kola-t. Voss 1943-ban 17 évesen csatlakozott a Waffe-SSS-hez. Valódi neve ismeretlen.
Írásában kiemeli, hogy amikor a helyzet kimondottan súlyosra fordult a keleti fronton, azonnal kiosztották a Scho-Ka-Kola csokoládékat.
Továbbá, úgy folytatja, hogy a Bulge-i, és a Reipertsweiler körzetében elfogott amerikai katonáknak is adtak a Scho-Ka-Kola fejadagjaikból. Pedig a németek is nagy becsben tartották ezt az édességet.
A háború vége felé azonban a gyártást teljesen le kellett állítani. A Pankstrasse-n található gyárépület 80%-ban megsemmisült egy bombatámadás során, a Spandauer Strasse főépülete pedig teljesen beomlott.
A háború után Albert Rinne és Theodor Hildebrand – az unoka, megkezdte az újjáépítést. Csokoládét egyenlőre nem gyártottak, inkább kenyeret, tésztát, és péksüteményekkel foglalkoztak. Alber Rinne 1949-es halálát követően a fia, Hans Rinne vette ás a cég irányítását. A május 12-i berlini blokád után újra beindulhatott a kakaó por gyártás és a csokoládéterméket gyártása/eladása.
1950/51-ben új gépeket vásároltak a táblás csokoládé és a pralinék gyártásához. Újra megindult a termékexport is, főként az USA-ba, Kanadába, Angliába, Ausztráliába és Japánba.
1967. szeptember 1-én ünnepelték a cég fennállásának 150. évfordulóját. A tradicionális cégnél azonban már 1968-ban eljött a vég, amikor csődbe mentek. A cég alapítása óta a csokoládét gyártók száma megsokszorozódott, a termelékenység pedig folyamatosan nőtt. 1966-ban körülbelül 80 vállalat működött. A vállalat már nem tudta kompenzálni a nyers kakaó árának emelkedését és a táblás csokoládék árszabályozásának 1964-es eltörlését. A létszámleépítés és a rövidített munkaidő sem segített a cég helyzetén.
Hans Imhoff kölni vállalkozó 1969-ben vette át a Hildebrand Kakaó-, és Csokoládégyárat. A név egyenlőre megmaradt. A cég később beolvadt a Stollwerk AG-ba, amelyet szintén Hans Imhoff tulajdonában volt.
Az urbán legenda: A tény, hogy fém és papír csomagolásban is készült. Azonban a papír nem háború végi szükségmegoldás, hanem egyszerűen a papír alapanyag miatt maradt fenn kevesebb belőlük. Az előlap közepén látható fehér körben látható általában a gyártási év-hónap, ami jól rávilágít arra, hogy az egész háború alatt folyamatosan gyártották a Scho-Ka-Kola-t. Az általam bemutatott például 1/41, azaz 1941. januári gyártás eredménye.
