A Caestus – a boxer őse:
Általánosan elfogadott tény, hogy a modern kori boxer-ek az ókori Rómában használt caestus-ig vezethetőek vissza, ami egyfajta kesztyű és kézvédő ötvözete, melyet gladiátorharcok és box mérkőzéseken viseltek az egymással szemben álló felek. A bőr csíkokat időnként fémszegecsekkel erősítették meg.
A modern kori box kesztyűkkel ellentétben – melyek kipárnázottak, és ezáltal csökkenti a testre mért ütések erejét, és a testi sérülések mértékét – a caestus-t arra használták, hogy minél intenzívebbé tegyék az ütés erejét és/ vagy az ütés okozta károkat.
A caestus egy ősi harci kesztyű. Valójában, az ókori világ boxere. A caestus első változata egy sor bőrborításból állt, amelyet kézzel kötöttek össze. A görögök olyan versenyeken használták őket, ahol csak a kiütés volt a fontos.
A római latinban a caestus olyan bőrre utaló szó, amelyet valami köré csomagoltak vagy kötöttek, beleértve a szíjakat is.
A rómaiak ezt követően módosításokat hajtottak végre a caestus-on. Fémlapokkal, szegecsekkel erősítették meg a bőrkesztyűket az átütőerő-, és roncsoló hatás növelésének érdekében. Néhány olyan caestus is ismert, mely tüskéket tartalmazott.
Még veszélyesebb változatai a myrmex, és a görög sphairai, amibe éles kést helyeztek.
A caestus-t gladiátor harcokban használták, általában fegyvertelen rabszolga harcosok viselték, akiket halálig harcoltattak egymás ellen. Mivel a módosítások miatt egyre véresebb harcmodorrá vált, a Krisztus előtti I. században hivatalosan betiltották a használatát, majd Krisztus után 393-ban magát az ökölharc is betiltásra került.
A leghíresebb caestus-t viselő szobor Rómában látható.
