Leírás
Gyönyörű állapotban. A tűzzománc felülete sértetlen. Az adományozási dobozuk extrém ritka.
A korabeli, 1942-ben publikált ‘Grundlagen der deutschen Sozialordnung’ szerint 1942-ig 6,501 darabot adományoztak. Természetesen, az adományozások 1944-ig folytatódtak, de ezekről már nem készültek feljegyzések. Az biztos, hogy a háború ezen szakaszában az adományozások száma jelentősen visszaesett, így az is biztosan kijelenthető, hogy a teljes adományozási szám 10 ezer alatt maradhatott.
Mi is az a Gausieger Jelvény:
-
15-21 éves hölgyek/nők
-
15-21 éves fizikai munkás fiúk/férfiak
-
15-21 éves műszaki és kereskedelmi szférában dolgozó tanonc fiúk/férfiak
-
a kereskedelmi szakiskolákban tanuló hölgyek/nők és fiúk/férfiak
Az 1941-ben kiadott ‘Erziehung im Großdeutschen Reich’ című könyvben azt írták, hogy a Reichssieger Jelvényből évente “megközelítőleg 500db-ot adományoztak”.
Ami magát a versenyeket illeti, a legrészletesebb információkat maga Obergebietsführer Artur Axmann írta. A ‘Reichsberufswettkampf” volt az ő gyermeke, és az 1938-ban megjelent ‘Der Reichsberufswettkampf’ című könyve részletesen bemutatja a versenyt, annak eredetétől egészen az 1938-as versenyig. Axmann maga adta meg a kezdőlökést a Reichsberufswettkampf számára, amikor 1933-ban magánjellegű beszélgetéseket folytatott Baldur von Schirach-al, akinek nagyon megtetszett az ötlet, és emiatt fel is kereste Dr. Robert Ley-t, a versenyek megvalósítása érdekében. A hivatalos bejelentés 1933. december 8-án történt meg.
A ‘Reichsberufswettkampf’ alapgondolata az volt, hogy a versenyeken keresztül fejlesszék a kereskedelmi jártasság színvonalát, és ugródeszkát biztosítson a magasabb teljesítmény elérése felé, amikor a fiatalok belépnek a felnőtt élet világába. A különböző versenyszintek győztesei a szinteknek megfelelően megállapított pénzösszegeket nyertek, amiből aztán a magasabb vezetői képesítéshez szükséges tanulmányaikat finanszírozhatták. A résztvevők három szinten versenyeztek: az első volt a Kreis – azaz a kerületi, ezt követte a magasabb szintű Gau – azaz a tartományi, és végezetül az országos szintű Reichs – azaz a birodalmi, az egyének szakmai csoportjában.
A résztvevők száma 1934 és 1938 között a következőképpen emelkedett:
- 1934-500,000 fő
- 1935 – 750,000 fő
- 1936 – 1,036,000 fő
- 1937 – 1,800,000 fő
- 1938 – 2,800,000 fő
A ‘Berufswettkampf’ 1934 és 1938 között, csak ifjúsági verseny volt, melyen minden német fiatal részt vehetett, beleértve azokat is, akik nem voltak tagjai a Hitlerjugend Ifjúsági Mozgalmának. Az 1938-as versenyeken indulhattak először felnőttek, és ez folytatódott 1939-ben is. Axmann a háború kitörésekor felfüggesztette a versenyeket, de 1943-ban Hitler meglepő módon utasítást adott a versenyek folytatására. Ekkor Axmann a versenyt átnevezte, az új elnevezés a ‘Kriegsberufswettkampf’ lett, a döntőt pedig 1944-ben tartották meg.
Az 1944-es ‘Berufswettkampf’ sok tekintetben különbözött a békeidőben megrendezett versenyektől, egyben visszatértek az alapokhoz, mivel ismét csak fiatalok vettek részt a versenyeken. Mivel túl veszélyesnek ítélték meg az 1944-es központosított döntő lebonyolítását, így ez a döntő gyakorlatilag papíralapú tesztsorozatokból állt, ahol a Gausieger legjobbjait a bizottság Reichssieger-nek nevezte ki. Így valójában a verseny Gau szintű döntő volt, ahol a Gausieger és Reichssieger Jelvényeket ítélték oda a legjobbaknak.
1936-ban és 1937-ben csak Reichssieger Jelvényeket adományoztak, de nem adományoztak Kreis-, és Gausieger Jelvényeket.
1938-ban és 1939-ben mindhárom szint győzteseinek adományoztak jelvényeket: Kreissieger, Gausieger és Reichssieger. Miközben csak három gyártó kapta meg a gyártási jogokat: Gustav Brehmer, AG Tham és Hermann Aurich. Úgy tűnik, Brehmer lehetett a fő gyártó az alacsonyabb szintű jelvények gyártásában, bár gyakran alvállalkozásba kiadta a gyártási jogokat Tham és Aurich cégének.
Rengeteg hamisítványa létezik, a maga sajátos – egyedi jellemzőivel. Néhányat nagyon könnyű kiszűrni, mivel olyan évet tüntettek fel rajtuk, amikor nem is adományozták őket. Időnként a hamisítók nem tudták, melyik szóban mennyi ‘s’ betűnek kell lennie, máskor nem tudták, hogy az 1944-es Reichssieger és Gausieger Jelvények csak festettek lehetnek, tűzzománcosak nem.
Bardur von Schirach úgy vélte, hogy a Hitlerjugend Ifjúsági Szövetség tagjainak önkénteseknek kell lenniük, hinniük kell a célkitűzésekben, továbbá hajlandóságot kell mutassanak a feladatok végrehajtására. Szemben a későbbi évekkel, amikor a csatlakozás már kényszer hatására is történhetett, de a versenyszelem fenntarthatónak bizonyult a HJ tagság és a “civilek” között. Egyes körökben úgy vélték, hogy a Hitlerjugend megszégyenítheti magát a versenyeken, amennyiben veszt, hiszen a tagságának nagy része a munkásosztályból származott, de volt egy von Schirach idézet, amely azt mutatja, hogy a Reichssieger Jelvény adományozottjainak többsége a Hitlerjugend tagságából került ki.
Minden 1938 és 1939-es jelvény tűzzománcos, amíg az összes 1944-es Gausieger, és Reichssieger festett. 1938 előtt pedig nem készültek Kreissieger és Gausieger Jelvények. Az 1944-es Kriegsberufswettkampf esetében pedig nem voltak Kreissieger Jelvények.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.