Memel-föld Visszacsatolási Medál – Hauptmünzamt, Berlin – Slanted ‘G’

Leírás

Kimondottan ritka, továbbá az ugyancsak ritka, teljes hosszúságú, 18cm-es szalagjával. Gyönyörű oxidációval a medál elő-, és hátlapján.

Gyártó: Hauptmünzamt, Berlin

1-es típus

A gyártó Kancelláriakódja a ’29’-es, de a medál nem jelzett, csak az időnként előkerülő tasakjukon látható a bélyegző: Preußische Staatmünze, Berlin.

Érdekessége, hogy a medálra forrasztott szalagtartó “szem” nem központosított, kissé jobbra helyezkedik el. A medálon piros nyilakkal jelölve.

Másik fontos részlet a medálon, hogy a hátlap alsó részén ( középen a koszorút összefogó szalag alatt és a perem felett H.C. beütést figyelhetünk meg.

Ez nem gyártójel, hanem a berlini Pénzverde tiszteleti okokból beütötte berlini Művészeti Egyetem Érem Művészeti Igazgatójának monogramját: H.C. = Hanisch-Concée ( Eduard Hanisch-Concée ). Hanisch-Concée ezen kívül formatervező művész is volt.

Összesen, csak 31,322 darab Memel Medált adományoztak.

A Memel-vidék egy körülbelül 88 mérföld hosszú és legfeljebb 12 mérföld széles szárazföldi sáv Kelet-Poroszországtól északra és a Memel folyótól északra elhelyezkedő terület. A Nagy Háború végén ezt a földet a szövetségesek a Népszövetség mandátuma alá helyezték, és a franciák kormányozták. Ez a terület mintegy 80%-os német lakossággal rendelkezett, akik nem akarták a francia kormányzást. 1923 januárjában a litván csapatok elfoglalták a Memel-vidéket, 1924. május 8-án pedig a szövetséges nemzetek jóváhagyták a Memel-vidék, az 1918-ban újonnan megalakult Litvániához való csatolását. Így 500 év után először határozták meg újra Litvánia és Németország határát. A Litvániához való csatolást követően a Memel-vidék német lakossága litván elnyomásnak lett kitéve. Az általános szabadságot és a német nyelv használatát korlátozták, a litván rendőrség pedig szabálysértéseket és letartóztatásokat hajtott végre.

Ausztria ( 1938. március 13. ) és a Szudéta-vidék ( 1938. október 1. ) annektálását követően a német nép a Memelföld elnyomása miatti felháborodásában a lakosság erőteljes követelését fejezte ki a Memelföldet az anyaországhoz való visszacsatolása iránt. Az 1938 decemberi választás, amelyen a német Deutsche Liste a szavazatok több mint 80%-át kapta, közvetett népszavazásnak tekintették a Németországhoz való egyesülés érdekében. Eddig a német kormány tartózkodott bármiféle beavatkozástól, de von Ribbentrop német külügyminiszter szóba hozta a témát a litván külügyminiszter 1939. március 20-i berlini látogatásán. Von Ribbentrop világossá tette, hogy a német kormány nem fogja tétlenül nézni a Memel-vidéken történő eseményeket. A litván kormány félt a katonai beavatkozástól, így a tárgyalások végeztével ( amelyek a szövetséges erők nélkül, tiltakozásuk nélkül zajlottak ) 1939. március 22-én megállapodást írtak alá a Memel-vidék Németországhoz való visszaadásáról. Litvánia érdekeit a memeli szabadkikötő kiépítése és egyéb jótállási garanciák védték.

1939. március 23-án a litván csapatok elhagyták Memelföld területét, a német csapatok pedig elfoglalták a térséget. Hitler még aznap megérkezett a Panzerschiff Deutschland fedélzetén a Kriegsmarine több egysége kíséretében.

Az egykori német területek békés annektálása a ‘Heim ins Reich’ – Vissza a Birodalomba’ – ürügyén véget ért.

Szabályzások:

1939. május 1-én Adolf Hitler megalapította a Memelland Visszatérése Emlékérmet, mint az ‘—elismerésem és a Memmelföld Német Birodalommal való újra egyesítésében elért érdemeimért való hálám látható kifejezéseként”.

A 2-es cikkelyben az érmet így írják le: “A Memelland Visszatérése Emlékérem sötétbronz színű, az előlapján két meztelen férfi látható, akik a Német Birodalom zászlóját tartják, miközben a nemzeti jelképen, mint egyfajta pódiumon állnak. A hátoldal felirata: Memelland visszatérésének emlékére 1939. március 22. A hátlap a feliraton kívül tölgyfalevél koszorút is tartalmaz, ezért egészen más, mint a másik két Virágos Háború, azaz Visszacsatolási Medál. Az előlap azonban teljesen megegyezik ezekkel az érmekkel.

Az érmeket a következő személyek kaphatták meg, akik a Memelland újra egyesítésével kapcsolatban kiemelkedő szolgálatot tettek. Ezeket a következőképpen fogalmazták meg:

• Szabadságharcosok a Memelföldön belül, különös tekintettel azokra, akik megsebesültek, és akik szolgálatot tettek az újra egyesítésért
• Az elesett memelföldi szabadságharcosok hozzátartozóinak
• A Wehrmacht, a Polizei, a határőrség, az NSDAP és ezek szervezeteinek tagjai részére, akik részt vettek a visszacsatolásban
• Az úgynevezett átmeneti időszak hivatalnok tisztviselői részére, akik részt vettek az újraegyesítésben

Külön kiemelték, hogy a jogosult személyek keretét nem szabad túllépni. Emellett kategorikusan elrendelték, hogy az érmet kizárólag férfiak kaphatják meg. Nők, csak kivételes érdemeik, illetve a bebörtönzés során elszenvedett atrocitások miatt kaphatták meg a kitüntetést.

Dr. Doehle azt írta a korabeli könyvében, hogy az adományozások 1940. december 31-én befejeződtek, csakúgy, mint a két másik Visszacsatolási Medál esetében, és összesen 31,322 darab kitüntetést adományoztak. A Kancellária iratainak utolsó erre vonatkozó bejegyzése 1941 januárjában ugyanezt a számot mutatja. A privát eladások értékesítése miatt azonban ez a szám biztosan és egyértelműen valamivel magasabb.

A Memel-vidék Visszacsatolási Medál messze a legritkább a három Visszacsatolási Medál közül.

A Memel Medált sötét vörös, az Ausztria Visszacsatolási Medál adományozási dobozban ( is ) adományozták. Azonban az esetek többségében a Memel Medál doboz nélkül kerül elő. A Medált A4-es formátumú adományozási okirattal adták át Meissner gumipecsétes aláírásával. Ahogy a medálok ritkák, az adományozási okiratok kimondottan ritkák a viselési fotókkal együtt. Miniatűrök, és szalagsáv miniatűrjei is készültek különböző összeállításokban.