a Wochenschau Nr.733-ban látható egy jelenet, ami a fronton készült. A német katona egy M44-45-ös rohamsisakot visel, melynek formavilága nagy hasonlóságot mutat a későbbi, M56-os NDK sisakkal.
De mit is tudunk erről a sisakról?!
Die Deutsche Wochenschau Nr.733 / 1944. szeptember 21. Az 5 perc 48 másodperces résznél látszik egy katona, aki M44-es rohamsisakot visel a fronton.
Akár elhisszük, akár nem, ezt a rohamsisakot a II. Világháború idején tervezték. A kutatás nem sokkal a lengyelországi hadjárat után, 1939 őszén kezdődött. Ezt, a később az NDK által használt sisakot eredetileg B/II-nek jelölték meg, majd a tervezetet lényegesen később, 1944-ben mutatták meg Hitlernek. Állítólag politikai okokból elutasította a tervet, habár, a rohamsisak hatékonyságát több éves sikeres tesztelés igazolta. Ballisztikai szempontokból lényegesen felül múlta az M35, M40 és M42-es rohamsisakokat.
Sok mítosz kering erről a sisakról, amelyek közül sok valószínűleg Floyd Tubbs-ra vezethető vissza, aki a Stahlhelm című könyvében írt róla. A keletnémet M56-os rohamsisak meglehetősen hasonlít a B/II-re, de ezek ettől függetlenül nagyon is különböző sisakok. csak az alapforma ugyanaz. A jobb megértés érdekében azt lehetne mondani, hogy az NDK/DDR M56-os sisakját az M44-es B/II-nek nevezni olyan, mintha az M16-os sisakot összehasonlítanánk az M35-ös rohamsisakkal.
A Hitler általi elutasítást időről-időre idézik, de erről semmiféle tény nem áll rendelkezésre. Habár, Hitlernek köze lehetett az StG44-es géppuska tervezésének jóváhagyását illetően, ami abban a fázisban volt, hogy még képessé vált a sorozatgyártásra, azonban, ha Hitler 1944-ben zöld utat adott volna az M44-es sisak gyártásra, akkor sem biztos, hogy a tömeg gyártása elindulhatott volna. A német ipart az éjjel-nappali bombázások tönkretették, és a kézi lőfegyverek előállítása sokkal fontosabb volt, mint a sisakoké. Valószínűleg a sisakgyártás 1943-ban még dübörgött, és 1944 végén sem lehetett nagy kereslet egy új modell gyártásra.
Ludwig Baer nem említette meg a történetet Hitlerszemélyére vonatkozó részét, a History of the German Steel Helmet: 1916-1945 című könyvében, de megjegyzi, hogy a Thale-tervnek több prototípusa is létezett. Ez az oka annak, hogy általában a B/II-nem hívják, mivel ez a Thale B/II. Összesen 4 prototípus készült, köztük egy ‘A’, ami egy kissé módosított M35-ös volt, valamint egy ‘B’, ‘B/II’ és még egy ‘C’ változat is. Ahogy Baer megjegyezte, ezeket csak 1944 végén mutatták meg Hitlernek és a Főparancsnokság főhadiszállásának, amikor már semmit nem lehetett tenni. Baer azonban hozzátette, hogy 50 prototípust rendeltek, ami arra utal, hogy ez a sisak valójában engedélyt kapott a további tesztelésre. Sokan úgy vélik, hogy kicsi az esélye annak, hogy Hitler személyének politikai, vagy más egyéb okokból kifolyólag beleszólása lett volna a sisak kialakításában. Baer továbbá azt is megjegyezte, hogy Prof. A. Fry és Dr. H. Hansel már 1939-ben elkezdtek egy új sisak formatervet fontolgatni. A tesztek 1944 augusztusában fejeződtek be, és 3 formát tudtak bemutatni. A leírás szerint:
“1944 őszén a sisakokat bemutatták a Führer főhadiszállásán. Annak ellenére, hogy ezek a sisakok a teszteken kedvező eredményeket értek el, az előállításuk anyagtakarékos volt mind a felhasznált alapanyagok-, mind pedig az előállításra szánt munkaidő terén, a bevezetésüket elutasították, nyilvánvalóan azért, mert a meglévő sisakok már a “nagy német szabadságharc” szimbóluma alakult ki. Nagy eséllyel Hitler személyesen nem utasította el ennek az M44-es sisaknak a gyártását a főhadiszálláson, mert ő maga még hitt a végső győzelemben, és nem látta át, hogy a dolgok éppen merre tartanak. Azt sem tudhatjuk, hogy Hitlernek egyáltalán bemutatták-e, vagy látta-e ez a fajta sisak tervezetet – és Baer a könyvében meg sem említi, hogy Hitler elutasított volna. Viszont, leír egy feltételezést: “Nyilvánvalóan”. Úgy tűnik, hogy a világ gyűjtőtársadalmában időnként egy-egy feltételezés szárnya kap, és a pletyka a valós történetek kiszínezésével nagyobb, meg sem történt távlatokba mutat. Ez nagyjából olyan lehet, mint a “leveses tál”, amely Adrian tábornokot inspirálta az “első acélsisak” megalkotására. Természetesen mindig elhangzik, hogy nincs rá bizonyíték.
Baer azonban azt írta, hogy megtalálta Fry és Hansel kutatási dokumentumait, és ebben az szerepel, hogy a sisaktervezetet elutasították.
Az állítólagos tényekkel, melyek szak-, vagy éppen ismeretterjesztő irodalmakban lettek leírva sok esetben megkérdőjelezhetők. Bashford Dean például az I. Világháborúban az amerikai sisakokkal kapcsolatban és számos más sisakokkal kapcsolatos kérdésben azt írta.
1, A francia I. Világháborús sisak volt az első acélsisak. Amennyiben ez valós állítás lenne, akkor az I. Világháború előtt a francia és a német lovasság miért viselt acélsisakot?! A francia sisak a párizsi tűzoltóság sisakja alapján készült, amely a francia lovasság sisakján alapult. Sőt, azt is tudjuk, hogy a franciák már az I. Világháborút megelőző évtizedekben teszteltek sisakokat.
2, Az amerikai katonák gyűlölték a Liberty Bell-t, ezért a hadsereg elutasította. Ja, persze, mert a hadseregeket érdekli az, hogy a katonái mit gondolnak!
3, A modern PASGT kevlár sisak a német I/W/WW acélsisakra épült. A tervezők biztosan csak ámultak a német sisakon, és felkiáltottak: Ez működik!
A németországi Thale-Harz acélsisak:
A A II. Világháború német katonai arculatának szerves része a jellegzetes acélsisak, melynek elől árnyékoló napellenzője, oldalt széthajló fülvédővel rendelkezik. A német ipar az 1935-ösrohamsisak bevezetéstől kezdve 10 éven keresztül folyamatosan korszerűsítette az 1930-as évek közepén készült sisakot a gyártás optimalizálása és egyes sisak jellemzők javítása érdekében. Emellett, a már meglévő sisakok korszerűbbé tételére is tettek kísérleteket.
A megjelenés előfeltételei:
Az M1935-ös rohamsisak bevezetését az 1930-as évek közepén fogadta el Németország, majd 1940-ben átesett az első frissítésen. A gyártás egyszerűsítésének szükségessége miatt néhány részletmódosítását javasolták a szakemberek. A változtatások kisebbek voltak, ezért a módosított M40-es rohamsisakot nem tekinteték egy teljes értékű módosításnak. Emiatt az M1940-es elnevezés sosem volt hivatalos, ez az M40-es elnevezés csak a háború után jelent meg. Majd a németek 1942-ben felfrissítették a sisakjukat az M1942-es változattal, melyen rövidebb lett a napellenző, nem lett visszaperemezve a szegély, valamint egyéb eltérések is megjelentek az alaptermékhez képest. Mindezek a módosítások leegyszerűsítették a gyártást és csökkentették a fémfelhasználást. A tervezők minden trükkje ellenére a németeknek akadtak olyan problémáik, amelyek Lengyelország lerohanását követően derültek ki. A sisakjuk homlokrésze csaknem függőleges, ami bizonyos mértékig csökkentette annak ellenállóképességét és a lehetséges védelmi szintjét lövedék vagy repesz becsapódásakor. Más szóval, katonák sérültek meg, vagy haltak meg még olyan esetekben is, amikor a sisak megmenthette volna az életüket. Ezért új védelmet kellett biztosítani és elfogadtatni.
Az 1940-es évek elején ( egyes adatok szerint valamivel korábban, a lengyel hadjárat befejezését követően ) teszt sorozatot végeztek, melynek célja a németek, és a más nemezetek által használt harci sisakok és azok tulajdonságainak pontos meghatározása volt. A kísérleti eredmények szerint a brit nemzetközösség sisakjai teljesítettek a legrosszabbul a különböző fegyverekből kilőtt lövedékek ellenállása terén, és a legalacsonyabb védelmi szintet biztosították. Ezen kívül, a többi ország sisakja sem teljesített a legjobb mértékben, viszont a németek száméra a legkellemetlenebb része a jelentésnek az volt, hogy a saját M35-ös sisakjuk sem hibátlan.
A legegyszerűbb és leglogikusabb kiút ebből a helyzetből egy új “acélsisak” létrehozása volt, amely jellemzőiben felülmúlhatja az összes már addig bevezetett sisakot. Ennek ellenére, bizonyos okok miatt ezen területen a fejlesztési kísérletek nem vezettek kézzelfogható eredményre. A II. Világháború végéig a Wehrmacht és egyes szövetségeseinek katonái az M1935-ös sisakot és annak módosításait voltak kénytelenek használni. Azt is meg kell jegyezni, hogy az összehasonlító tesztek végére a német ipar már javában készült az M1942-es rohamsisakok tömeg gyártására, amely az M1935-ös egyszerűsített változata volt.
A ‘B’, BII és a ‘C’ tervezet:
A már meglévő rohamsisakok jelenléte ellenére, néhány külföldi példát felmutatva a német vezetés úgy döntött, hogy egy új védelmi eszköz kifejlesztését kezdeményezi. A program keretében számos új sisak projekt jött létre. Egyes fejlesztések megpróbálták folytatni az M1935 vonalvezetés tovább fejlesztését, miközben megőrizték a fő jellemzőjét. Ennek ellenére, a Volklingen Stahlwerke fejlesztői úgy döntöttek, hogy a védelmet helyezik előtérbe, és ezáltal nem ragaszkodnak a meglévő, felismerhető kialakításhoz.
1942 végére a Volklingen Stahlwerke az új sisakok négy változatát mutatta be magasabb szintű védelemmel. A hadsereg parancsnoksága a „B”, „BII” és „C” jelölésű projekteket tartotta figyelemre méltónak. Különféle okok miatt az új sisak létrehozására irányuló program keretében végzett munka folyamatosan késett. Két évig tartottak a megbeszélések, egyeztetések, az előzetes tesztek…stb. Így a parancsnokság csak 1944 második felében döntött az új program jövőjéről. A Volklingen Stahlwerke három elfogadott projektjének mérlegelése eredményeként úgy döntöttek, hogy csak kettővel folytatják a programot. A ‘C’ változat több okból sem felet meg a hadseregnek. A ‘B’ és a ‘BII’ változatok tovább fejlesztése mellett döntöttek, mivel ezek szemmel láthatólag magasabb védelmi jellemzőkkel és korszerűsítési lehetőségekkel rendelkeztek. Már a tervezési szakaszban sikerült rájönniük, hogy az új sisakok kialakítása az M1935-ös súly megtartása mellett jelentősen növeli a védelmi szintet. Ezek az új sisakok azonos alapanyagokból készültek mint az M1935-ös, ellenben körülbelül 200grammal könnyebbek voltak, , így nem nyomtak 1kg-nál többet. Az ilyen súlymegtakarítások lehetővé tették volna a jövőben a vadászgépek védelmi szintjének növelését is. A gyakorlatban a megspórolt 200gr-ot a fém vastagságának 0,4-0,5mm-el történő lehetett felhasználni, ami ennek megfelelően hatással volt a védelem megbízhatóságár nézve.
A ‘B’ és a ‘BII’ sisakok hasonló kialakításúak voltak. a sisak formája egy összetett ívelt formájú fémrész, amely egy lekerekített tetejű kúpra hasonlít. A kupola oldalsó részén három lyukat helyeztek el a bélés rögzítésére. Ezen kívül szellőző nyílásokkal is rendelkezett. A fő különbség a két javasolt sisak között az acél rész alakja volt. A ‘B’ kupola valamivel alacsonyabb, lapos aljzattal, kiálló részek nélkül. A “BII” az M1935-ös sisak tovább fejlesztésének látszatát nyújtotta. Mindkét sisak esetében a kupola elülső ívelt része egyben napellenzőként is szolgált.
A tesztek során megállapították, hogy a fokozott védelmi szint a jól megválasztott kupola formához kapcsolható. Mindkét sisak eleje 55°-ban lett megdöntve, oldalt és hátul pedig 60°-ban. Hasonló módon döntött formákat kezdtek el használni akkoriban különböző páncélozott harci járműveken, ezt a megdöntőt formát pedig a „racionális döntési szögeknek” nevezték el. A fémlemeznek a függőlegeshez képest szögben történő elhelyezésével a fém vastagságának enyhe növekedése érhető el a golyó útjában. Így az újratervezett kupolák miatt a Volklingen Stahlwerke sisakok megbízhatóbbak voltak, mint az M1935.
1944 közepén megszületett a döntés, hogy lövéstesztek alá vetik a sisakokat. Az Eisen und Huettenwerke több száz sisak gyártását rendelte meg a két modellből. Ebben a szakaszban az új sisakokat a tervezőik nevéről nevezték el, majd egy ideig a Stahlhelm Thale/Harz nevet kapták. Ezeket a Thale-Harz sisakokat a Berlin közelében állomásozó Wehrmacht egyik iskolájába küldték, ahol hónapokig használták őket. 1944 őszére minden szükséges tesztet elvégeztek, amelyek lehetővé tették az új sisakok gyártásának bevezetését. Egy népszerű pletyka szerint, amely eddig nem lett megerősítve, a Thale-Harz sisakjai nem Adolf Hitler döntése alapján kerültek használatba. Számos forrás azt állítja, hogy esztétikai okokból nem hagyták jóvá az új fejlesztéseket. Az új sisakok nem hasonlítottak a régi német sisakokhoz, és az M1935 és annak módosításai voltak és tekintették az “igazi árjáknak”, így a valós értékek mintái maradtak. A Thale-Harz sisakok visszautasításának okairól azonban még nem áll rendelkezésre pontos, dokumentált információ. A sisak bevezetése esetén ennek a Thale-Harz sisaknak az M1944 ( M44 ) vagy M1945 ( M45 ) megjelölést kellett volna kapnia, az ide vonatkozó dokumentumok aláírásának – jóvá hagyásának pontos dátumától függően. Az új sisakok azonban nem lettek rendszeresítve. Ez azonban nem akadályozta meg a történészeket és a katonai történetek szerelmeseit a hozzárendelt jelölések használatában.
Egyes források azt állítják, hogy 1945 tavaszán az új modell százait küldték a Berlinhez közeli és berlini csatába, melyeket a kiképző egységek teszteltek.
Ennek bizonyítéka látható a film híradóban is.
A németeknek nem sikerült megállítaniuk az előre nyomuló Vörös Hadsereget, és az M44/45 sisakok sem befolyásolták a háború végkifejletét-kimenetelét. Az előny az előre törő Szovjetunió oldalán állt, ami miatt egyetlen sisak sem tudta jelentősen késleltetni a Német Birodalom végét.
Az M56-os NDK rohamsisak:
A Thale-Harz sisakokat nem gyártották nagy sorozatban, s nem is használták fel széles körben. Ennek ellenére a meglehetősen jó tulajdonságokkal rendelkező furcsa sisak látszólag nem tűnt el. 1956 elején megalakult a Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Hadserege. Az NDK fegyveres erőinek sokféle fegyvere és védelmi eszközre volt szüksége, ezért 1956 végén egy új, az úgynevezett M1956-os sisakot vezették be.
Az M56-os sisak pontos fejlesztési története még mindig vita tárgyát képezi. Egyes források szerint ez a termék a Thale-Harz sisak kissé módosított változata amíg mások egy teljesen új fejlesztést feltételeznek. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy az M56-os rohamsisak nagyon hasonlít a Volklingen Stahlwerke cég ‘BII’ változatára. Ezen kívül, az M56-os sisak fejlesztési vezetője az az Erich Kizan volt, aki korábban részt vett az M44-es modellek létrehozásában.
Az M56-os kupola általános formája hasonló az 1940-es évek elején bevezetettekhez. Ebben az új sisakban azonban már 6db lyukat alakítottak ki a belső rész felfogatásához. Magának az új abroncs keretnek és a bőr formavilágának már semmi közös jellemzője sincs au 1935/1940 és az 942-es német rohamsisakkal. Felépítését műanyag lengéscsillapítók és habpárnák alkották a kupola fejhez való ütődésének elkerülése végett. A sisakszíj oldala ‘Y’ alakú, mindkét oldalon a katona füleit körbevette. A magas sisak kupola miatt a sisak beakadhatott a szűk helyeken, és kitörhette a katona nyakát. Ennek okán biztonsági leoldót szereltek be a bélésbe, hogy egy bizonyos fokú feszüléskor a belső rész elengedje a sisakhéjat. Valószínűleg az M56-os sisak létrehozásakor a Kelet-német mérnökök figyelembe vették a Német Birodalom tapasztalatait a sisakgyártást illetően, de nem másolták le azt teljes egészében. Ennek okán, a meglévő ötletek és tapasztalatok felhasználásával és az új korszerűbb terveknek köszönhetően az NDK illetékes szerve elég gyorsan, már 1957 elején megkapta az új modell első sorozatára való megrendelést.
1957 első felében mintegy 50 ezer darab, háromféle méretű sisak készült. A tömeggyártás keretében a sisakok matt szürke festést kaptak. A sisaktestre terephálót, vagy huzatot lehetett rátenni több féle terepszínben. A rendvédelmi szervek fehér színű, piros csíkos és az állami emblémával ellátott borításokat használták. Az M56-os sisaknak készült egy 500gr-os műanyag változata is. Ezt a változatot a katonai díszőrség viselte. Az M1956-os sisak az NDK összeomlásáig rendszerben maradt. A két Németország egyesülése után a Nemzeti Néphadsereg egykori alakulatai elkezdték átvenni a német Bundeswehr szabványait, ezzel elhagyva a saját felszereléseinek túlnyomó részét, beleértve ebben a sisakokat is. Az M56-os sisakok raktárakba, vagy újra hasznosításra kerültek, és számos ilyen sisak múzeumi darab lett, vagy magángyűjteményekbe került.
