Militária Lexikon – A germán Harii törzs:
A Tacitus írásaiban röviden, az I. században megemlített Harii germán harcosok a Szudétáktól és a Kárpátoktól északra, a mai Lengyelország és Kelet-Németország vidékéről származtak.
Tacitus azt írta róluk, hogy fekete pajzsaik voltak, és a testüket is feketére festették a harcok előtt. Pontosan ezért, szerették, azaz előnyben részesítettek a meglepetésszerű éjszakai támadásokat ellenségeik legnagyobb félelmére. Emiatt lett a nevük: az árnyak harcosai.
A teoritikusok szerint, a Harii-t az Einherjar-ral, az Odin isten szolgálatában álló kísérteties harcosokkal kapcsolják össze, akikről az északi germán népek sokkal később a skandináv mitológiában is tanúskodnak, valamint a vadvadászat hagyományához, a halottak körmenetéhez a téli éjszakai égbolton keresztül, melyet néha maga Odin is vezetett.
Rudolf Simek, osztrák filológus és vallástudományi tudós, aki a bonni Egyetem ókori germán és nordisztika professzora és tanszékvezetője, kijelentette, hogy ezek a harcosok a holtak élő seregei voltak, akik mély vallási indíttatással rendelkeztek.
Ezen utóbbi megállapítás többször is visszaköszön a történelem egyes elit seregei/egységei kapcsán, miszerint ezek az elit harcosok az őseik és megölt ellenségeik erejével is rendelkeznek, ami vagy csak ez bizonyíthatja a hatalmas erejüket, motivációjukat és kitartásukat a harcok során.
