A Harmadik Birodalom gyermekei: Adolf Martin Bormann
Martin Bormann ( 1900 – 1945 ) az NSDAP pártkancelláriájának vezetője. A nürnbergi perben két vádpontban bűnösnek találták, és távollétében, 1946. október 1-jén halálra ítélték. Valójában, ekkor már több mint egy éve halott volt, mivel a Führerbunkerből való menekülését követően Ludwig Stumpfegger orvossal együtt öngyilkosságot követett el. A pártkörök és katonák által egyaránt nem kedvelt Bormann ott maradt a bunkerben, egészen Hitler haláláig. Hitler és felesége, Eva Braun holttestének elégetésénél még jelen volt, majd május elsején eltűnt. A per idején Bormann hollétéről és haláláról sem volt mindent kizáró bizonyíték, annak ellenére, hogy Arthur Axmann a bíróság előtt mint tanú állította, hogy látta Bormann holttestét. Axmann elmondása szerint, 1945 májusának elsején Bormann és Hitler utolsó orvosa, dr. Ludwig Stumpfegger egy menekülő csoporttal elhagyták a Führerbunkert és sikeresen áttörték a Kancelláriát körülzáró ostromgyűrűt. Axmann akkori megfigyelése és későbbi elmondása alapján, Bormann túlélte annak a páncélosnak a felrobbanását, amelynek fedezete alatt sikerült áttörniük az orosz ostromlók első során. Martin Bormann és dr. Stumpfegger május 2-án éjszaka, feltehetőleg 1 és 3 óra között a Lehrter Pályaudvar felé vezető vasúti hídon, az Invalidenstraßén, felismerve kilátástalan helyzetüket, hogy nem tudnak elmenekülni Berlinből, méregkapszulával öngyilkosok lettek. Állítása szerint ő és adjutánsa, Günter Weltzin találta meg a két egymás mellett fekvő holttestet, 1945. május 2-a kora reggeli óráiban. Axmann a két holttestet Martin Bormannként és Ludwig Stumpfeggerként azonosította. Stumpfegger rangjelzés nélküli egyenruhát viselt. Három évtizeden át Axmann volt Bormann halálának koronatanúja.
Miután a holttesteket nem találták meg, a Berchtesgadeni Bíróság 1954. március 10-én hivatalosan halottnak nyilvánította. A ’60-as évek közepén a frankfurti államügyészség jelentése szerint a Lehrter Bahnhof környéki ásatások eredménytelenül zárultak. Évekkel később, 1972. december 7-én a Lehrter Bahnhof környékén végzett földalatti kábelmunkálatok alatt két csontvázat találtak. Axmann vallomása és a kirendelt igazságügyi orvosszakértők, fogorvosok és antropológusok vizsgálata alapján a két csontvázat Bormannhoz és Stumpfeggerhez rendelték. Mindkét koponyánál a fogak között hidrogéncianid-ampullából származó üvegtörmeléket találtak. Bormann csontvázának minden kétséget kizáró azonosítására véglegesen egy 1998-as DNS-teszttel került sor. A csontvázak személyazonosságának megállapításáig olyan hírek terjedtek el, amelyek szerint Bormann Dél-Amerikában telepedett le.
Bormann-nak tíz gyermeke született. A legismertebb közülük Adolf Martin Bormann, aki 1930. április 14-én született, keresztapja Adolf Hitler. Adolf Martin Bormann a háború után pap lett.
Heinrich Hugo Bormann 1936. június 13-án született, keresztapja Heinrich Himmler volt.
Az apja halálakor mindössze 15 éves Adolf Martin a háború után a papi hivatást választotta, és a világ számos pontját bejárta. Apja tetteit mélyen elítélte, de mint apára szeretettel és tisztelettel emlékezett. Németországban és Ausztriában több előadást is tartott erről a témáról.
Izraelbe is ellátogatott.
A szülői háttérrel, és az ebből fakadó lelki vívódásokkal terhelt, hosszú életet élt. 2013-ban hunyt el magányosan.
Adolf Martin testvérei közül Ehrengard ( 1931 ) még a születése napján meghalt, Ilse ( 1931 ) 1958-ban, amíg a legkisebb Volker ( 1943 ) 1946-ban mindössze három évesen halt meg.
A többi testvérének – Irmgard ( 1933 ), Rudolf Gerhard ( 1934 ), Heinrich Hugo ( 1936 ), Eva Ute ( 1938 ), Gerda ( 1940 ), Fritz Hartmut ( 1942 ), sorsáról nem tudni semmit.
