Gyártó: Otto Klein, Hanau
A háború nem várt kitolódása egyre fontosabbá tette egy új kitüntetésforma bevezetését, ami már a kimagasló teljesítményért adományozandó Vaskereszt 1. osztály és a Lovagkereszt közötti szakadék kitöltésére szolgál.
Az Oberkommandos des Herres már 1940. április 27-én kinyilvánította erre mutató iránymutatását a ( Heeres-Verordungsblatt, 22. Jahrgang – Teil C – vom 6. Mai 1940 – Blatt 13 – Anlage zu Nr. 520 – Seite 189 ) számában.
Valószínűleg már a Szovjetunió elleni hadjárat első napjától ( 1941. június 22. ) a Heer és a Waffen-SS katonái egy speciális elismerő igazolást kaptak a hadsereg legfelsőbb parancsnokától kimagasló bátorságukért, mely nem érte el a Lovagkereszt kiérdemlési szintjét. A felterjesztettek neve megjelent az “Ehrenblatt des Deutschen Heeres” kiadványaiban.
Az adományozási okiratok-, és a megfelelő bejegyzések mellé ( Soldbuch, Wehrpaß, Ehrenblatt ), csak jóval később, 1944. január 30-tól kezdték el adományozni a Becsület Szalagokat. Azok a katonák, akik a Becsület Szalag bevezetéséig kizárólag az adományozási okirattal rendelkeztek, visszamenőleges hatállyal megkapták a Becsület Szalagjukat is. Sok Becsület Szalag adományozott ekkor még nem kiérdemelte ki a Német Kereszt Arany fokozatát, mire megkapta a Becsület Szalagot. Hiszen a Német Kereszt Arany fokozata is azt az űrt hivatott kitölteni, amit a Vaskereszt 1. osztály és a Lovagkereszt hagyott maga között. Ezen kívül, a frontvonalban elesett Lovagkereszteseket is felterjesztették poszthumusz Becsület Szalag adományozásra.
1943. február 23-án a Kriegsmarine követte a Heer és a Waffen-SS Becsület Szalagjának alapelveit, és bevezette az “Ehrentafel der Deutschen Kriegsmarine”-t, majd 1944. május 13-án megalapította magát a Haditengerészet Becsület Szalagját “Ehrentafel-Spange der Deutschen Kriegsmarine” néven. Ebben az esetben is – mint a Heer és a Waffen-SS esetében is – a Kriegsmarine Becsület Szalag adományozottjai az adományozások pillanatáig még nem voltak a Német Kereszt Arany fokozatának adományozottjai. A Haditengerészet Becsület Szalagját visszamenőlegesen is adományozták azoknak a Kriegsmarine katonáknak, akik 1943. február 23-tól felterjesztettek voltak a díjazásra.
Végül, 1944. július 5-én a Luftwaffe is követte a becsület Szalag bevezetését “Ehrenblattes der Deutschen Luftwaffe” néven, és magának a Szalagnak, “Ehrenblatt-Spange der Deutschen Luftwaffe” néven.
A Kriegmarine és a Luftwaffe esetében is az adományozási okiratokat a hadsereg legfelsőbb parancsnoka írta alá.
Az adományozottak neveit időről-időre nyilvánosan leközölték a “Merkblatt für die Wertung hoher Tapferkeitsauszeichnungen”-ben és a kiérdemlés mögött meghúzódó cselekedetet.
Az adományozási okiratai eltérők voltak a Német Kereszt Arany fokozatétól. Egyediségét jól bizonyítja, hogy ebben az esetben az adományozott nevén, rendfokozatán, és az adományozás időpontján túl meg kellett jegyezni a cselekmény – kiérdemlés pontos helyét is.
A Heer Becsület Szalagjainak 3 típusa ismert.
- az 1-es típus gyártója Otto Klein, Hanau ( 2 részes kialakítás )
- a 2-es típus gyártója ismeretlen gyártó ( 2 részes kialakítás )
- a 3-as típus gyártója ismeretlen ( 1 részes kialakítás ) – alapanyag Cupal
Az 1 részes Becsület Szalagokat a gyűjtőtársadalom egy része szkeptikusan kezelte régebben, és nem fogadta el eredetiként. Manapság, a Cupal változat már elfogadottabbnak számít. A világ szakértő gyűjtőtársadalmának nagyobb része kizárólag Otto Klein, Hanau által gyártott Becsület Szalagot fogadja el eredetiként.
Feltételezések szerint az ismeretlen 2 részes és 1 részes típusokat ugyanaz a gyártó készíthette, habár vannak különbségek közöttük.
Otto Klein, Hanau kizárólag 2 részes kialakítást gyártott. Összehasonlítva az ismeretlen gyártó 2 részes megoldásával szemmel láthatóak a különbségek, mind formatervében, részleteiben és méreteiben egyaránt.
Amíg Otto Klein tombak alapanyagból gyártotta a Becsület Szalagjait, addig az ismeretlen 2 részes alapanyaga Cupal.
Az ismeretlen 1 részes típus készült tombak alapanyagból és Cupal ( alumínium ötvözetből ) is. A felület tűzi aranyozása tökéletes, ami nem jellemző, vagyis nem annyira jellemző a hamisítványokra.
Valószínűsíthetően, amennyiben az 1 részes is eredeti, akkor a háború kitolódásával arányosan, mint oly sok háborús termék esetében a gyártás technológia leegyszerűsítése céljából készítettek 1 részes Becsület Szalagokat. Azonban, az 1 részes kialakítás miatt a részletek jelentősen torzultak.
Szerencsére, a hamisítók hamisítványaikat ésszerű logika nélkül, vagy saját logikájuk alapján készítik el. Sokszor megfigyelhető, hogy a hamisítók is törekednek az anyagtakarékosságra. Habár, különböző minőségű alapanyagokat használnak, mint az 1945. májusa előtti gyártók is ( Cupal, tombak, alumínium, cink ), de a felépítésük és a formatervek sosem változtak. Egyes modern mester-, vagy jó minőségű kópiák esetében már megfigyelhető egy úgynevezett evolúciós folyamat.
Sokáig, sokan azt hitték hogy az 1 részes Cupal alapanyagú Heer Becsület Szalag hamisítvány. Manapság már tudjuk, hogy eredeti. Viszont, a hamisítók sem vették a fáradtságot, hogy hamisítsák azt, amiről a gyűjtők azt hiszik, hogy másolat. Abban nincs üzlet.
A Heer Becsület Szalagok esetében leggyakoribb hamisítványainak alapját az 1957-es eredeti példányok képezték, mely formavilágot sosem használták az eredeti, 1945. májusa előtti Becsület Szalagokon. A hamisítók ebben az esetben is nagyon kreatívak voltak. Ugyanazt az előlapot építették rá 1 részes, 2 részes lemez és teli változataikra.
Amennyiben van összehasonlítási alapunk, jól megfigyelhető, hogy az 1957-es sorozat koszorúja keskenyebb, mint az 1945. májusa előtt készülteké. A hamisító az 1957-es koszorú formát építette rá a hamisítványára.
A Heer becsület Szalagok esetében nagyon sok viselési ismert.
A Wehrmacht fegyveres erőinek adományozott Becsület Szalagok nemcsak a bevezetés időpontjai terén térnek el egymástól, hanem mind a kitüntetés, mind pedig adományozási okirataik formavilágában is.
1941. szeptember 1-én a Luftwaffe létrehozta saját becsületlistáját – “Ehrenliste der Deutschen Luftwaffe”. Ebben a listában nemcsak a Német Kereszt adományozottjait tartották nyilván, hanem azokat is, akiknek a teljesítménye, vagy harci tette nem volt elegendő a Német Kereszt és/vagy a Lovagkereszt kiérdemléséhez. Számukra került megalapításra a “Ehrenpokal für besondere Leistung im Luftkrieg” és a “Bild des Reichsluftwaffe”, amit kizárólag a Luftwaffe kötelékében szolgálatot teljesítő személyek kaphattak. meg. Az utókor számára kicsit bonyolultabb a helyzet, mert a Becsületkupa adományozottja a későbbiekben kaphatott Német Keresztet és Lovagkeresztet is, de a Becsületkupa adományozásakor még nem volt kötelező ezen kitüntetések megléte.
1942. június 15-től olyan Luftwaffe katonák is szerepeltek a listán “Hervorragende Kampfleistungen in Zusammenarbeit mit dem Heer”, akik a Heer vagy Waffen-SS alakulatokkal közös akciókban vettek részt, és ezen akciók során kiemelkedő bátorságról tettek tanúbizonyságot. Göring harmadik ajándéka katonáinak az úgynevezett “Ehrenschale für hervorragende Kampfleistunen”. Ez a kiváló harci teljesítményekért adományozott ezüst tányér a legritkább mind közül.
A fentebb említett okok miatt még mindig vannak hiányosságok, főleg a háború végi adományozások terén. A Heer és a Waffen-SS katonáit , akiket az OKH/HPA/P5 határozatai alapján adtak le, az Ehrenblatt-ba írógéppel felvitt listákba rögzítették be, de a háborús körülmények változása miatt egyre kevesebb újságban tudták megjelentetni, így az 1945-ös adományozottak közül valószínűleg már csak kevés került archiválásra.
1986-ig összesen 14.684 adományozott vált ismertté.
Ezek közül:
- Heer / 4.107
- Kriegsmarine / 37
- Luftwaffe / 10.375
- Waffen-SS / 165
A Luftwaffe Becsületkupák esetében a korábban becsült 30.000 darabos adományozás nem tűnik hitelesnek. Sokkal inkább elfogadható a 15.000 körüli adományozási szám.
