Az M1956-os kelet-német sisak.
Az I.-, és II. Világháború Nemzetközösségi rohamsisakjaihoz hasonlóan a kelet-német sisakokat is úgy tervezték meg, hogy nagyobb védelmet nyújtson a felülről – oldalról érkező repeszek és lövedékek ellen, valamint kényelmes viseletet biztosítsanak.
A hagyományos, a II. Világháborúban használt szovjet-amerikai stílusú sisakokok esetében a sisaktest túl sok felületet takart, így “visszhangkamra” hatást keltett, ezáltal csökkentette a hallást.
A kelet-német típusnál nem volt ilyen probléma. Ezenkívül, a nyugat-német és az USA által használt háború utáni sisaktervekből másoltak, miközben megalkották saját sisakjukat. Azonban, fő formavilágában rendkívül hasonlít a szovjet sisakformára.
Gyakorlati szempontok figyelembevételével a meredeken lejtős sisak valóban nagyszerű ellenállóképességgel rendelkezett ( elméletileg ) a repeszek és lövedékek ellen. Ballisztikai szempontól sokkal jobban felépített sisak, mint más, korabeli sisakok. Tehát, tulajdonképpen kijelenthető, hogy a DDR M56-os sisakot úgy tervezték, hogy a lehető legpraktikusabb, legkényelmesebb és leghatékonyabb legyen, különösen, ha figyelembe vesszük a korszak elérhető technológiáit.
Érdekesség lehet, hogy a kelet-német M1956-os sisakot eredetileg 1942-ben tervezték az M1935 és M1940-es típusok leváltására. A Wehrmacht megbízása alapján Prof.Dr.-Ing Fry és munkatársa Dr. Hansel készítette el, akik a berlini Védelmi Műszaki Anyagtudományi Intézetben dolgoztak. A sisakot 1943-ban kipróbálták, de a II. Világháború alatt már jóváhagyásra és gyártásra nem kerül.
Addig feledésbe is merült, amíg a Volkspolizei és a Nemzeti Néphadsereg számára külön német sisak szükségessége fel nem merült. A kelet-német vezetést nagyrészt az motiválta, hogy ne provokálja a szovjeteket a hagyományos M35, M40-, és M42-es rohamsisak formával, de gyakorlatiasabb katonai igény is felmerült az új sisakra, hiszen a nyugat-németek továbbra is felhasználták a Stahlhelm maradékokat.
Ennek okán a kelet-németek úgy vélték, hogy a Nyugat bármikor újra hasznosíthatja és kioszthatja a Stahlhelm-et a Bundeswehr-ben, ezért szükségét érezték egy olyan sisak bevezetésére, amely könnyen megkülönböztethető a potenciális ellenségétől. Mindkét ok ahhoz vezetett, hogy az M1942-es terveket választották, mivel a német típusok közül ez hasonlított leginkább a legismertebb szovjet sisakokhoz, különösen az ikonikus SSH-40-hez. Valójában, az M56-os annyira hasonlít az SSH-40-hez, hogy egyes nyugatiak egyáltalán nem ismerték fel benne a német gyökereket, és azt feltételezték, hogy ez egy kelet-német és szovjet közös tervezés eredménye.
Az M56-os kelet-német rohamsisaknak három fő változata készült: Mod1 I/56, Mod2 I/57 és Mod3 I/71.
A harmadik világ hadseregei számára is nagy mennyiséget értékesítettek belőlük.
A másik oldalon a nyugat-német hadsereg M56-os sisakja az USA M1-es sisakjának közvetlen másolata volt. A köznyelvben “zweiteiliger”, azaz kétrészesként nevezték, majd 1958-ban elkészült az egyrészes módosítása, amit aztán M1A1 névre kereszteltek. Három mérteben: 66,68 és 71-es méretben készültek, és az 1960/70-es években használták 1981-ig, amikor is megjelent a módosított változat, mely a Helm1A1 nevet kapta. A Helm1A1 1992-ig volt használatban, amikor a Bundeswehr lecserélte a PASGT-eredetű kevlár sisakra, a Gefechtshelm-re, ami azóta is több módosításon és változtatáson esett át.