A Sztálingrád Kereszt a keresztforma ellenére a Hadjárati kitüntetések közé lett besorolva, mint például a Szardínia Pajzs is, ami ugyanúgy nem pajzs forma ( hanem sapkajelvény ), ahogy a Sztálingrád Kereszt sem pajzsforma, hanem a váll lapkákra került.
Stalingrad Kreuz
Infanterie Regiment 134. ‘Hoch und Deutschemeister’
A 44. Gyalogsági hadosztály a Wehrmacht egyik legnagyobb hadosztálya volt.
A 44. Infanterie Division 1938-ban jött létre Bécsben. Állomáshelye a bécsi Wehrkreis XVII. A Szudéta-válság miatt 1939. március 14-én Dél-Morvaországba telepítették, ahol részt vett a megszállásban.
A lengyelországi hadjárat során a hadosztály Szilézia keleti irányában támadt és elérte a Lemberg-i körzetet. Miután Szovjetunió határbiztosítást végzett, 1939. november 14-től a Harz és a Weser közötti térség hadsereg tartalékaként volt jelen a körzetben.
1940. május 13-tól a hadosztály a Panzergruppe Kleist-t követte a Somme felé, ahol június 6-án áttörte a Weygand vonalat, és harcolt Oise-nál. A június 22-i tűzszünetig elérte Poitiers körzetét. Ezt követte La Rochelle parti védelme, ahol októberig tartózkodtak. 1941. március végéig a tartományban maradtak.
A 44. Gyalogsági hadosztály a 6. Hadsereg alá volt rendelve, mely részét képezte a Dél Hadseregcsoportnak, amely a hadműveleti terület déli részén harcolt. Július 1-én Dubno mellett visszaverték a szovjet páncélos rohamot, majd biztosították a hadsereg északi szárnyát. Augusztus elején a tervek szerint szétválva támadniuk kellett Kijev-et, de az első rohammal nem tudták bevenni azt. Ehelyett végül bekerítették a várost és megakadályozták a szovjet kitörési kísérleteket. Előre nyomulásukat Kharkov északi részén nehezítette az őszi esőzés. Mindent iszapos sár borított. December elején Kharkov-tól délre súlyos védelmi csatákat vívtak. Balakleja-tól délre tartották állásaikat, ezáltal korlátozták a szovjet áttörést Isjum mindkét oldalán. 1942 tavaszára 100km mélyen megtisztították a területet, majd Kharkov-tól északra állították meg Timosenko marsall támadását. Volchansk-i csatát követően a Donbogen-ot nagy erőfeszítések árán érték el, ahol augusztus 11-ig a Kalach-i csatában vettek részt. 1942. novemberéig biztosították a Sztálingrádtól északnyugatra fekvő Don-t, ahol a Vörös Hadsereg megtartotta hídfőit. 1942. november 19-től a Vörös Hadsereg áttörte a nyugati román körzetek pozícióit, ami magába foglalta az egész 6. Hadsereget. A hadsereg visszavonult a Don-kanyar keleti részére, a sztyeppe közepére, és a jeges – hideg időjárási körülmények között védte nyugati oldalát. Az elégtelen táplálék és a lőszer hiánya miatt egyre nehezebben tudta elhárítani az áttörési kísérleteket. Az 1943. január 10-i szovjet támadás áttörte vonalaikat, és a hadosztály maradékát a nyugati peremre szorította. Január 28/29-én a hadosztály túlélői megadták magukat, akik közül csak 100 fő tért haza a háború után. A 44. Gyalogoshadosztály Sztálingrádnál csaknem teljesen megsemmisült.
1943. január 26-án az OKH úgy döntött, hogy a 44. Gyalogsági hadosztályt teljesítményük tiszteleteként újra szervezik Belgiumban. 1943. június 1-jén kapta meg a hadosztály a tiszteletbeli “Hoch-und Deutchmeister” elnevezést. Mussolini 1943. július 25-i bukása eredményeképpen a hadosztályt Innsbruck körzetébe vezényelték.
1943. augusztus 1-jén a hadosztály Dél-Tirolba vonult. Olaszország szeptember 8-án kapitulált. Szeptember 9-én a 44. Gyalogsági hadosztály területén több mint 50 000 olasz katonát fogtak el. Ezt követően 1943. novemberében átkerültek a partizánakcióktól hemzsegő Ljubljana / Trieste körzetébe. 1943. november 21-től a hadosztályt Közép-Olaszországba szállították és ott vetették be a nyugati szövetséggel szemben. Cassino városát két hónapig védték a “Reinhard vonalánál” történő támadások ellen. Január 28. és május 18. között a meggyengült harcoló csapatokat ismét megtizedelték Cassino környéki harcokban. Ezt egy visszavonulás követte, amely a Firenzétől északra fekvő területekre vezetett. 1944 közepétől feltöltötték a hadosztályt, és Magyarországra vezényelték.
A szovjet hídfő tervezett megtámadása a Dunánál nem valósult meg. Ehelyett a Balaton és a Dráva közötti területre vezényelték őket. Ezt a területet 1945. februárig tudták tartani. Február 17-én egy ellentámadásra került sor a komáromi területen. Március 7-én a divízió részt vett a “tavaszi ébredés” hadműveletben. Március 18-án, amikor a támadás befejeződött, és lekezdődött a Wiener-hadművelet. A nagy védelmi csatáknál a hadosztály súlyos veszteségeket szenvedett, és visszavonult a Balaton mentén. Március végén elérték a Reichsgrenze-t, és ott védelmi állásokat hoztak létre. Április 20-án Alsó-Ausztriában már nem történtek jelentős csaták. A feltétel nélküli megadást követően katonák közül sokan nyugat felé menekültek a szovjet elfogás elől.
A 134. Infanterie Regiment a Császári Osztrák hadsereg 4. Infanterie Regiment “Hoch-und Deutchmeister” hagyományait hordozta. A 44. Infanterie Division Sztálingrádnál semmisült meg 1943. februárjában, 1943. júniusában újra szervezték és tiszteleti okokból a Reichsgrenadier Division “Hoch-und Deutchmeister” nevet kapta császári elődjének tiszteletére: K.u.k. Infanterieregiments Hoch- und Deutschmeister Nr. 4. A Sztálingrád Keresztet a 134. Gyalogezred tagjainak, a hadosztály pót egységeinek, és törzs állományának osztották ki 1944. március 23-án. A Sztálingrád Kereszt méretei: 2,5cm x 3,3cm.
A 44. Gyalogsági hadosztály 28 katonája kapott Lovagkeresztet, Karl Eibl pedig Tölgyfalombot.
Parancsnokok:
44. INFANTERIE-DIVISION:
-
Generalleutnant Albrecht Schubert (ab 1. April 1938)
-
Generalleutnant Friedrich Siebert (ab 4. November 1939)
-
Generalleutnant Heinrich-Anton Deboi (ab 30. Jänner 1942)
44. REICHSGRENADIER-DIVISION „HOCH- UND DEUTSCHMEISTER“:
-
Generalleutnant Franz Beyer (ab 12. März 1943)
-
Generalleutnant Friedrich „Fritz“ von Franek (1. Januar 1944)
-
Generalleutnant Bruno Ortner (ab 7. Mai 1944)
-
Generalmajor Paul Klatt (ab 16. Juni 1944)
-
Generalleutnant Hans-Günther von Rost (ab 21. Juni 1944)
-
Oberst Hoffmann (ab 23. März 1945)
-
Generalmajor Rudolf Langhäuser (ab 5. April 1945)
Maga a Sztálingrád Kereszt:
Alapanyaga préselt lemez ( az öntött változatok mindegyike hamisítvány, továbbá a Sztálingrád Pajzsok, melyek a Sztálingrád Keresztet tartalmazzák ugyancsak fantáziatermékek ).
Az esetleges aranyozásnak semmi köze a tiszti adományozásokhoz. Az égszínkék és az arany tradicionális színei a hadosztálynak, mivel egy közel 222 éve fennálló hadosztályról van szó, ami napjainkban is aktív, de már nem hadosztály szinten.
A Sztálingrád Kereszt formavilága nagyon hasonlít az Eugen főherceg által viselt egyenruhákon látható keresztekkel, aki egykoron parancsnoka volt az alakulatnak.
1979-ben, a 44. Gyalogsági hadosztály egyik katonája által publikált könyv ide vonatkozó része.
Körülbelül 3 változata létezik. Pontosan nem tudni, mivel a felületi kopások ( esetleges préselési hibák…stb ) megtévesztő is lehet.
Tehát, valójában a Sztálingrád Kereszt egy megemlékezési kitűző, melyet az újonnan alapított hadosztály katonái keltettek életre.
