„Őket nevezik valkyrjáknak. Odin minden csatába kiküldi őket. Ők választják ki, ki fog elesni, és hogy kié lesz a győzelem.” (Gylfi káprázata, 36. fejezet)
A valkűrök Odin lányai és egyben akaratának végrehajtói. Odin parancsára ők döntik el, hogy egy csatában ki haljon meg. Ahogy a Nornák a sors felett rendelkeznek, úgy a Valkűröknek is ezzel hasonlatos hatalmuk van. A különbség, hogy ők csupán a hadi-sorsért felelnek, és kizárólag Mindenek Atyjának a parancsára tudják azt befolyásolni. Általában kilences csoportokban járják a világot. A harcban elesettek fele (legyen szó bármilyen párbajról vagy ütközetről) Odinhoz a Valhallába, míg a másik fele Freyja csarnokába kerül.
A hadakozás után a csatában elesett bátor vitézeket (einherjárokat) a Valkűrök felviszik a Valhallába és ott kiszolgálják őket étellel és itallal. Az ételt az istenek főszakácsa Andhrimnir, a legfinomabb vadkan (Saehrimnir) húsából készíti. Ez az állat olyan különleges, hogy minden este levághatták, mivel másnap újjászületett. Italul a mágikus Heidrun kecske tőgyéből származó mézsört itták.
Az elesett hősök a lakomázáson kívül a napjaikat az egymással való küzdelemmel töltik, ahol nem ritka, hogy sokan életüket is vesztik, de mire leszáll az est, újból feltámadnak. Ez egészen addig tart, amíg el nem jön a végső ütközet napja, a Ragnarök. Ekkor az Ászok mellett vonulnak ki a Valhalla kapuin keresztül Vígrid mezejére, hogy megvívják a végső harcukat.
Valkűrök eredeti nevei:
Hrist = Botor
Mist = Bárdos
Skeggjöld = Taglózó
Skögul = Toronyostörzs
Hild = Harcos
Thrúd =Seregrontó
Hlökk = Rikoltó
Herrfjötur = Dárdahajító
Göll =Dúló
Geirölul = Pajzstörő
Randgríd = Tomboló
Rádgríd = Hősgyötrő
Reginleif = Hatalomhagyományozó
További valkűrök:
Skuld = Jövő
Gunn = Háború
Göndül = Pálcaforgató
Geiriszkögül = Lándzsarázó
Eir, Geiravör, Geirdriful, Herja, Hladgudr svanhvít, Hjalmthrimul, Hervör alvitr, Hjörthrimul, Hrund, Kára, Ölrún, Róta, Sanngridr, Sigrdrífa, Sigrún, Skalmöld, Svipul, Thögn, Thrima
Egyes valkűrökről rövidebb leírás is fennmaradt. Hrist és Mist (Tandori Dezső fordításában Botor és Bárdos) csupán Odint szolgálták ki a Valhallában. A „söröskupámmal serénykedjen” rész hivatkozik rájuk. Thrúd (Seregrontó) nem más mint Thor lánya. Skuld pedig a három fő Norna egyike. (Skuldnál azt is elképzelhetőnek tartanám, hogy a Valkűr és a Norna két külön személy és csak a név az ami mindkettejüknek ugyanaz. Erre vannak más példák is, mint például A Gjöll folyó és a Gjöll kő. Az előbbi az alvilágban folyik, az utóbbi pedig az a kő amelyhez Fenrirt láncolták.
A valkűrök képesek alakot váltani (a hattyú alakot kedvelték a legjobban, amely a Nornák szimbóluma is volt). Fényes páncélöltözetük különleges ragyogását az északi fénnyel azonosítják. Amikor pedig a lovaik megrázzák magukat, akkor róluk harmat hull a földekre, amely terménnyé teszi a fákat és a növényeket. Fegyverül leginkább lándzsát preferálják, de van ahol karddal vagy fejszével is ábrázolják őket.
A valkűrök (egy része) a Nornákkal együtt az alacsonyabb rendű istennők, a diszek csoportját alkotják. Míg a régebbi történetekben a valkűrök gyakran szörny-formájúnak is mutatkoznak, a későbbi korokban már többnyire jóindulatúak, hősepikai környezetben pedig barátságosak.
A valkűrökről szóló történetek közül a legismertebb Brünhild története, aki egy alkalommal ellenszegült Odin akaratának, mert két vezér – Hjalmgunnar és Agnar – párviadalában nem Odin kedvencét, az öreg Hjalmgunnart segítette, hanem saját választottját, az ifjú Agnart. Odin ezért álomtövissel szúrta meg és messze egy hegy csúcsára börtönözte őt, ahol addig fog aludni, amíg valaki meg nem menti és el nem veszi őt feleségül. Ez a férfi volt aztán Sigurd. (A részletes történetet keresd a Völsung saga-ban!)
Richard Wagner (1813-1883) négy operából álló ciklusában („A Nibelung gyűrűje”) dolgozta fel többek között Brünhild és Sigurd történetét, amely a leghíresebb északi mitológiával kapcsolatos színdarab.
