Az egyetlen fennmaradt A7V Páncélos

1-es kép: Zsákmányolt A7V Saleux-nál, melynek neve Elfriede III, amit a Villers-Bretonneux-nál vetettek be a németek 1918. április 24-én.

2-es kép: Új-zélandi katonák nézegetik a ‘Schnuck’-nak elnevezett német páncélost a nyugati fronton. A fényképet Henry Armytage készítette 1918. szeptember 8-án.

3-as kép: Egy alaposan megrongálódott A7V-es Villers-Bretonneux közelében. Feltételezhetőleg ez volt az 561-es Nixe becenévre hallgató páncélos, melynek a parancsnoka Leutnant Wilhelm Blitz volt. A Nixe 1918. április 24-én vívta az első páncélos csatáját két brit Mark IV-es páncélossal. Mindkettőt megsemmisítette, amikor egy harmadik Mark IV-es, a No. 4066-os súlyosan megrongálta.

A könyv társszerzője, Jeff Hopkins-Weise elmondta, hogy mivel a Mephisto-t a Queensland katonái kaparintották meg, ezért Queensland zsákmányának tekintették. A harci morál és az otthoni civil morál szempontjából ez nagyon fontos volt, hogy az emberek otthon is lássák a Qeensland-i katonák harci sikereit.

A Mephisto évtizedeket töltött a szabad ég alatt, a Brisbane-i Old Museum kertjében, mielőtt az 1990-es években a Southbank-i Queensland múzeumba költöztették volna át. A 2011-es Brisbane-i árvíz idején a Mephisto-t sár borította be. Azóta helyreállították és egyfajta ausztrál háborús emlékműként állították ki. Így végleg otthonára talált a Queensland-i múzeumban.

Mivel ez az egyetlen fenn maradt ilyen típusú páncélos, ezért felbecsülhetetlen értékűnek számít. Hopkins-Weise elmondta, hogy korábban a németek szerették volna visszakapni. Hopkins-Weise elmondta, hogy ő maga is ezt szeretné, ha egy mód lenne erre.

A Sturmpanzeragen A7V azt követően épült meg, miután a német katonai vezetés szemtanúja lett annak a pszichológiai hatásnak, amelyet a brit és francia páncélosok gyakoroltak a német gyalogsági hadosztályokra. Határozottan úgy érezték, hogy a szövetséges harckocsik ellen a legjobb ellensúly a különleges puskagolyók és tüzérség bevetése, és bár szemtanúi voltak a szövetséges páncélosok gyakori meghibásodásának és azoknak a nehézségeknek, melyeket ezek a harckocsik a senkiföldjén nem voltak képesek megoldani, azonban a páncélosok által a német katonákra gyakorolt harci morál romlását és további hatásait már nem hagyhatták figyelmen kívül.

A német hadvezetés 100 darab páncélos A7V-es gyártására adott le megrendelést, amiből csak 20 darab készült el. Az A7V-t Jospeh Vollmer tervezte meg, miután az Allgemeines Kriegsdepartment, 7 Abteilung Verrkehrswesen elemezte ki a zsákmányolt szövetséges harckocsik alapján.

Vollmer tervei szerint a 30 tonnás járművek képesek lesznek átjutni a másfél méteres lövészárkokon, végsebessége pedig 12km/óra. A tervek között több gépfegyver és gyorslöveg beépítése is szerepelt.

Azonban, 1917. októberére a Daimler Motoren Gesellschaft csak 20 darabot tudott legyártani.

Az első páncélost 1917. áprilisában tesztelték, az utolsó prototípus pedig 1917. májusára készült el. Az utolsó prototípus sikeres tesztelését követően az alaptervezet kisebb módosításokra szorult, így 1917. szeptemberére megkezdődhetett a gyártás.

Kevesen tudják, hogy az A7V páncélos a tervező hivatal, azaz a 7 Abteilung Verkehrswesen után kapta a nevét.

Az A7V 6 x 7.92 mm MG08-as gépfegyverrel lett felszerelve. Ez volt az I. Világháborúban a német hadsereg szabványos nehézgéppuskája. Mindegyik nehézgéppuskához 250 töltényt adtak. Ezen kívül egy 57mm Maxim-Nordenfelt ágyúval is rendelkezett. Ehhez 180 lövedék, melyek páncéltörő és robbanótölteteket tartalmaztak.

A csatatéren történő bevetésük során azonnal jelentkeztek a tervezési hibák. A tetőlemez és a padlólemez “Röchling” nem volt edzett acél lemez, így egy egyszerű géppuska tűzzel megállíthatók voltak. Ezek a páncélosok képtelenek voltak ellenállni egy nagyobb kaliberű ágyúlövedék közvetlen becsapódásának. Az első és a hátsó páncél lemez 30mm vastagságú, az oldalak 20mm vastagságúak, a tető pedig csak 10mm vastagságú páncélzattal rendelkezett. A Mephisto tetején egy nagy átmérőjű lyuk tátong, ami közvetlen találatra utal. Nyilvánvaló, hogy nem volt ritka eset, hogy a lövedékek átfúrták a páncélzatot, majd azok forró repeszdarabkái repkedtek a páncélos belsejében.

A gyártási hibák fő oka az volt, hogy a gyártási folyamat felgyorsítása érdekében nem az akkoriban szabványos páncélzatot használták fel, ami ahhoz vezetett, hogy a páncélzat nem bírta ki az ellenséges tüzérségi tűzet, gránátokat.

Ami viszont érdekes, hogy a németek által zsákmányolt szövetséges páncélosok ugyanilyen hibákkal rendelkeztek, viszont a németek is beleestek ugyanabba a hibákba.

Az A7V alacsony hasmagassággal is rendelkezett, ami megnehezítette az erősen kráteres harctereken való átkelésüket. Az első 10 darab A7V-t pedig valami furcsa elgondolásból sík terepre tervezték.

Az első katasztrofális támadást követően, mely során az A7V-k nagy része meghibásodott, vagy elakadt a kráterekben, lövészárkokban, a német hadvezetés lemondta a fennmaradó harckocsikra való megrendelését, majd az egész próbálkozást egyfajta kudarcként értékelték.