El-Alamein: Az olasz katonai temető
Tel El Alamein szó szerint azt jelenti, hogy: “A két orom dombja”.
Az olasz katonai temető egy szentély, egy háborús emlékmű és egy mauzóleum egyben, amelyben 5,200 sír található. A márványlapok 30x50cm-es méretűek. Sok sír viseli a katonák neveit, azonban sok az ‘IGNOTO’ – ISMERETLEN felirattal van ellátva. A felső sorok üresek, fenntartva azok számára, akik eltűntek a katonai akciók során.
Egy ívelt bejáraton kell bemenni az emlékműbe. Sírkövek tengere helyett egy hosszú út elején találod magad, melyről egy ösvény vezet felfelé a toronyba. A torony márványfalai majdnem olyan fehérek, mint a környező homok. Az emlékmű egy bejárati kolostorral kezdődik, ami tartalmaz egy kápolnát, egy mecsetet, emléktárgyakat, és egy múzeumot. A magas, fehér emlékmű belsejében lévő koporsó nyílások kicsik, így csak a testmaradványok egy részét tartalmazzák, és/vagy a katonák hamvait. A kápolnában 4,800 olasz katona – szárazföldi, tengerész és légierős – feliratokkal kerültek elhelyezésre. Az egyik felirat tartalma: ” A sivatag és a tenger nem adott vissza 38,000 eltűnt személyt”. A fő emlékmű a tengerre néz. Az emlékmű belső tere természetes fénnyel van megvilágítva. A sivatagi napsugarak a csillag formájú tetőrész nyílásain keresztül a mennyezet felől engedik be a szűrt napfényt. Az épület hátsó része panorámás üvegablakot tartalmaz. Amennyiben a bejárati ajtó nyitva van, át lehet látni az épületen. Az ablak előtt egy márvány szarkofág, oldalt egy fa kereszt.
Az olasz háborús temető 11 km-re nyugatra található El Alamein-től, és 4 km-re nyugatra a német háborús emlékműtől.
Bal oldalon a líbiai háborús emlékmű található. Líbiát az El-Alamein-i csata során foglalta el Olaszország, így a két haderő egymás mellett harcolt. Az elesett líbiaiak külön helyen lettek elhelyezve az olasz bajtársaiktól. Ez a vallási okok és temetkezési módszerek különbségeinek köszönhető. A líbiai temető 228 sírt tartalmaz.
1943-ban a brit hatóságok egy kezdetleges német-olasz katonai temetőt hoztak létre az El Alamein 33-as számú magaslatán. Az építkezést olasz és német hadifoglyokkal kivitelezték. A temetőbe, a líbiai határig és annak vonzáskörzetében létesített kezdetleges temetőiből exhumált olasz és német katonák maradványait szállították át. Ezt, az 1949-től 1960-ig tartó években a Paolo Dominioni alezredes által vezetett „ONORCADUTI” csapat felügyelete alatt fejezték be, aki ennek a feladatnak a végrehajtását tűzték ki célul.
A hatalmas csatatéren szétszórt maradványok felkutatása és exhumálása különösen idegőrlő, fáradtságos és egyben összetett feladat is volt, hiszen a teljes területre mindkét harcoló fél óriási mennyiségű taposóakna mennyiséget telepített.
-
Amikor oda értünk, megmondták, hogy a sivatagba nehogy bemenjen bárki is, mert még mindig vannak aknák. Sok relikvia vadász robban fel a mai napig.
A 10 éves munka során a taposóaknák hét munkás életét követelték.
Később az a döntés született, hogy két külön emlékmű épül a német és az olasz katonák részére. Ezek 1954 és 1958 között készültek el. Az olasz katonák maradtak a régi temető helyén, a németek átkerültek az új – középkori torony formájú szentélybe, amely a domb gerincének közelében van.
1960-ban azon 100 olasz munkás számára is helyet biztosítottak, akik az asszuáni, edfinai és esnai vízlépcsők ( gátak ) építése során haltak meg.
