A Karl Wilhelm Krause-féle Flakpanzer / előzmények – párhuzamos tervezések
A Luftwaffe a II. Világháború második felében elvesztette légifölényét, ezért nem tudott elégséges védelmet nyújtani a szövetséges repülőgépekkel szemben. A Páncélos hadosztályokat különösen érintette a vadászrepülőgépek fedezésének hiánya, mivel szinte mindig ők voltak a legintenzívebb harcok középpontjában.
A németeknek már rengeteg különféle kaliberű és súlyú féllánctalpas önjáró légvédelmi ágyújuk volt ( Sd.Kfz.10/4, Sd.Kfz.6/2, Sd.Kfz.7/1….stb. ), azonban ezeknek a járműveknek nagyon korlátozott volt a páncélzata, vagy egyáltalán nem is volt páncélzatuk, ennek okán sebezhetők voltak az ellenséges tűzzel szemben, akár földről, akár levegőből érkezzen is az. A legénységnek jobb védelemre volt szüksége a kézi lőfegyverek és a tüzérség ellen.
Úgy gondolták, hogy egy harckocsi alvázra épített légvédelmi jármű megoldhatná ezt a problémát, mivel elég vastag páncélzata lenne ahhoz, hogy a legtöbb szárazföldi támadásnak ellenálljon, kivéve a nagyobb kaliberű ágyúkat, továbbá a légitámadások ellen is nyújtana némi védelmet.
A Waffen-SS tisztjének, Karl Wilhelm Krause-nek volt egy ötlete, miszerint a szakaszának három darab – négycsövű, 2cm-es légelhárító lövegét a régi Panzer IV. alvázára szereljék fel. Ennek kivitelezéséhez megkapta feljebbvalói támogatását, majd a század szerelői munkához láttak, és létrehoztak egy teljesen új fegyvert. Megközelítőleg 27 repülőgépet lőttek le vele, továbbá kiváló támogatást nyújtott a páncélos támadások és védelmi csaták során.
Hitler maga is látott fantáziát az új fegyverben, ezért elrendelte, hogy az összes páncélos egységet a lehető leggyorsabban szereljék fel ezekkel a ‘Wirbelwind’ – ‘Forgószél’ névre elkeresztelt mobil fegyverekkel.
Ne lepődjünk meg abban az esetben, ha több hivatalos elnevezéssel is találkozunk, hiszen ennek a járműnek több neve is van:
-
2 cm Flakvierling 38 auf Sfl PzKpfw IV.
-
Flakpanzerkampfwagen IV (Sd.Kfz.161/4)
-
Flakpanzer IV (2 cm) auf Fahrgestell IV/3
-
Flakpanzer IV/2cm Flak 38 Vierling
A német ‘Vierling’ szót leginkább a ‘Négyes ikrekként’ írhatnánk le, mivel a ‘Vier’ négyet jelent. A Flakvierling pedig így lett egy légvédelmi fegyver, a négy fegyverével.
Az ‘Sfl’ – a ‘Selbstfahrlafette’ rövidítése, ami az önjáró fegyver jelentése. A ‘Fahrgestell’ pedig az alvázat jelenti.
A Flak szó jelentése: Fliegerabwehrkanone
A ‘Flakpanzerkampfwagen’ jelentése légvédelmi páncélozott harcijármű, vagy légvédelmi harckocsi.
A ‘Wirbelwind’ becenév nagyon gyakori, sok forrásban így hívják.
A szó eredete még akkor sem világos, amennyiben az eredeti német elnevezését vizsgáljuk, hiszen egyik forrás sem ad konkrét magyarázatot az elnevezés eredetére.
Néhány harci jelentésnek köszönhetően – mint például a s.Pz.Abt.503. – információk maradtak fent arról, hogy léteztek olyan egységek, akik egyszerűen ‘Vierling’-ként nevezték ezeket a járműveket ( a négy fegyvere miatt ).
1943 végén nagy szükség volt egy Flakpanzer-re. A Heer ezért úgy döntött, hogy a még működőképes, de már valamilyen okból használaton kívüli harckocsik alvázait újra felhasználja. A Panzer I és II már eddigre elavult, és más célra használták őket. A Panzer III harckocsik alvázát a StuG III gyártásához használták fel, ezért nem álltak rendelkezésre.
Így csak a Panzer IV és a Panzer V Panther jöhetett szóba. A Panzer IV harckocsi alvázát már több német módosítás során is hasznosították, ezért úgy döntöttek, hogy a Flakpanzer programhoz megfelelő választás lesz.
A Panzer V Panther-t két 3,7cm-es légvédelmi ágyúval felfegyverzett Flakpanzer-ként tervezték bevetni, de a harckocsi testek iránti nagy kereslet miatt a projekt a fém alváz és fából készült tornyos Flakpanzer 341 ‘Coelian’ prototípusnál sosem jutott tovább.
Az első Flakpanzer IV harckocsi alvázára épült Flakpanzer I, a 2cm-es Flakvierling auf Fahrgestell Panzerkampfwagen IV volt. Csak egy prototípus készült ( más források szerint: csak korlátozott számban gyártották, és inkább egy meglévő terv rögtönzése volt, nem pedig egy erre a célra épített jármű ), gyártásra vonatkozó megrendeléseket nem kapott, ellenben a prototípust módosították, és továbbfejlesztették. A 20 mm-es fegyverzettel rendelkező Flakpanzer 38(t) gyenge tűzerővel és elégtelen páncélvédelemmel rendelkezett. Ez ismét egy átmeneti megoldás volt. A nagyobb, 3,7cm-es Flak 43 légvédelmi ágyúval, amit általában ‘Möbelwagen’ néven neveztek. Ebből a változatból körülbelül 240 darab készült. A ‘Möbelwagen’ elegendő tűzerővel rendelkezett az ellenséges repülőgépek megsemmisítéséhez. A legénységet a négy oldaláról felcsatolt páncéllemezek védték, amelyeket le kellett “ejteni” a fegyver hatékony használatához. A ‘Möbelwagen’-nek így időre volt szüksége a harchoz, ezért nem vált be, és nem volt hiba mentes.
1944 elején Generaloberst Guderian közvetlen parancsot adott az Inspektion der Panzertruppen 6 ellenőrző és fejlesztő hivatalának, hogy kezdjék meg a munkát egy új Flakpanzer létrehozatalára, a következő követelményekkel:
-
A torony 360°-ban teljesen körbejárható legyen
-
3-4 fős legénységgel kell rendelkeznie
-
A legénységnek és az ágyúnak is jól védettnek kell lennie, viszont nyitott is legyen, hogy az eget jobban lássák, főleg a négy löveg által kibocsátott füst miatt
-
A torony mozgási mechanikája egyszerű legyen
-
Legalább két fő fegyvere legyen, amelyeknek 2000 méteres hatótávolságúaknak kell lennie, elegendő lőszer biztosításával
-
3 méternél nem lehet magasabb
-
Rádiózásra használható berendezést tartalmaznia kell
Ennek alapján készült el az a harci jármű, amely előkészület nélkül képes volt reagálni egy hirtelen érkező ellenséges támadásra. Ez lett a Flakpanzer IV 2 cm-es Flak 38 Vierling, amelyet többnyire „Wirbelwind” – ‘Forgószél’ néven ismerünk.
A Wirbelwind tervezésével és fejlesztésével egy időben egy Panzer IV-es harckocsi alvázán módosításokat hajtottak végre, egy 2 cm-es Flak 38 Flakvierling felhasználásával, egy Flakpanzer megépítésének szándékaként.
1944 elején Untersturmführer Karl Wilhelm Krause egy kísérleti Flakpanzer-t készített. Parancsot adott az embereinek, hogy szereljenek fel egy 2cm-es Flak38 Flakvierling-et egy Panzer IV-es harckocsi alvázára, melyen a torony feltehetőleg megsérülhetett. A tornyot eltávolították, és a helyére a 2 cm-es Flak 38 Flakvierling-et szerelték fel. Az eredeti fegyverpajzsot eltávolították, de a később épített járművek már módosított – háromoldalas fegyverpajzsot kaptak, ami sokkal egyszerűbb volt, mint a ‘Wirbelwind’. Nem tudni pontosan, mennyi készült, a feltételezések és a becslések szerint legfeljebb három darab. Ez a projekt az új Flakpanzer tervein dolgozó tervezőcsapat tudta nélkül valósult meg, azonban nagy hatást gyakorolt a végeredményre.
A Wirbelwind az Ostwind prototípussal együtt került a Balti-tenger partján lévő Bad Kuhlungsborn-ba, a fegyverek éles tüzelési próbáira. A tesztekre 1944 júliusában került sor, körülbelül 3 ezer lőszert használtak fel a tesztelés során légi és földi célpontok ellen anélkül, hogy a fegyvereknek vagy magának a járműveknek bármilyen problémája lett volna. Az In 6 megfigyelői pozitív eredményekről számoltak be ezzel a járművel kapcsolatban, és arról, hogy az egész konstrukció megvalósítható és problémamentesnek mondható.
