Gail Seymour “Hal” Halvorsen ezredes ( 1920. október 10. ) az Egyesült Államok légi erejének nyugalmazott pilótája. Beceneve: “Berlin Candy Bomber” – “Berlin cukorka bombázója” vagy más néven “Uncle Wiggly Wings” – “A szárnybillegető nagybácsi”. Attól vált ismertté, hogy 1948 és 1949 között cukorkát dobált bombázó gépéről Berlin felett a német gyerekeknek.
Halvorsen Utah-ban nőtt fel. A vidéki élet miatt mindig is szeretett volna repülni. 1941-ben megszerezte a magánpilóta engedélyét, majd csatlakozott a Civil Air Patrol-hoz ( Polgári Légi Járőr Szolgálat ). 1942-ben csatlakozott az Egyesült Államok légi erejéhez. 1948-ban Berlinbe rendelték, hogy a pilótaként szolgáljon a berlini C-47-es és C-54-es légi járműveken. Ez idő alatt találta k az “Operation Little Vittles” – “Egy kis táplálék” hadművelet” névre hallgató akcióját, melynek célja az volt, hogy miniatűr ejtőernyőkkel cukorka csomagokat dobott le a berlini gyermekeknek.
Halvorsen felettesei az első időben nem is tudtak és nem is engedélyezték ezt az akcióját, de később jóváhagyták, így Halvorsen összesen 23 tonna cukorkát és élelmiszert dobott le Berlinre az Egyesült Államok támogatásával. A következő évben nemzeti hős lett az Egyesült Államokban. Így vált ismertté és így kapta a “Berlin Candy Bomber”, “Uncle Wiggly Wings”, és a “The Chocolate Flier” beceneveket.
Halvorsen számos kitüntetést kapott az “Operation Little Vittles” kapcsán, beleértve a Kongresszusi Aranyérmet. Azonban, a “Little Vittles”-el nem fejeződött be Halvorsen katonai és humanitárius karrierje.
Az elkövetkezendő 25 évben Bosznia-Hercegovinában, Albániában, Japánban, Guamban és Irakban is dobott le cukorka és élelmiszer csomagokat. Karrierje számos figyelemreméltó beosztást is tartalmazott, mint például a berlini Templehof reptér parancsnoka is volt.
1974. augusztusában vonult nyugdíjba. Ez idő alatt több mint 8000 órát repült.
Halvorsen légi szolgálata a berlini C-54-es teherszállító repülőgépekre koncentrálódott, melyeken élelmiszert szállított az éhező város lakóinak. Járatai során először Berlinbe, később a szovjetek által megszállt zónákra is kiterjedt. Halvorsen mindig is érdeklődött a fotózás iránt, ezért szabadnapjain gyakran sétálgatott Berlinben és kézi kamerájával filmeket készített a napi eseményekről. Egy júliusi meleg napon a Tempelhof-ra le-, és felszálló gépeket filmezte, amikor észrevette, hogy a drótkerítés mögött legalább harminc gyerek ácsorog. Odament hozzájuk, és döbbenten látta, hogy mindegyik meztelen.
“Körülbelül harminc kis srácot láttam a repteret védő drótkerítés mögött, ami a Tempelhof óriási területét védte az illetéktelen behatolókkal szemben. nagyon izgatottá váltak, amikor meglátták, hogy feléjük közeledek és azt mondták: “Amikor az idő rosszabbra fordul, nem fogtok tudni leszállni, és akkor nekünk nem jut élelmiszer. De ne aggódj miattunk.”
Halvorsen nagyon meghatódott ezen, és benyúlt a zsebébe. Elővett pár rágógumit és oda adta a gyerekeknek. Meglepődve látta, hogy a gyerekek apró darabokra tépik a rágógumit és szétosztják egymás között. Eszükbe sem jutott, hogy ne ezt tegyék. De így sem jutott mindenkinek. Akiknek nem jutott, azok elkezdték szagolgatni a rágógumi papír borítását. Halvorsen nagyon sajnálta, hogy nem tud többet adni Nekik. Azt mondta, hogy ne aggódjanak, másnap a repülőgépéről le fog dobni egy nagyobb adagot, ami elég lesz mindegyikük számára. Az egyik kis kölyök megkérdezte:
“Honnan fogjuk tudni, hogy melyik lesz a Te géped?”
Halvorsen elnevette magát és azt válaszolta:
“Megbillegtetem a gépem szárnyait oldalra.”
Ezt tette akkor is, amikor 1941-ben elvégezte a pilóta vizsgát, és ezzel adta a szülei tudtára, hogy a vizsgája sikeres.
Aznap este az egész teherszállító személyzete dolgozott. Három csomagot állítottak össze, de mindegyik túl nehéznek bizonyult. Attól tartottak, nehogy a leeső csomagok kárt okozzanak a gyerekekben. Ezért kisebb csomagokra bontották őket, melyekre zsebkendőkből ejtőernyőket rögzítettek, és a csomagok tetejét becsomózták.
Másnap reggel, amikor Halvorsen gépe és a legénység felszállt napi rutin repülésére, a cukorkás csomagokat ledobták az összesereglett gyerekeknek. Három héten keresztül megismételték hetente egyszer az akciójukat. Minden héten egyre nagyobb lett a Tempelhof körül tolongó gyerekek létszáma.
Amikor az akciók híre elért a parancsnokságra, Lieutenant General William H. Tunner parancsot adott, hogy az akciónak legyen egy fedőneve. Így lett a “titkos” akcióból hivatalos küldetés, melynek neve ettől kezdve “Operation Little Vittles”, ami hivatalosan 1948. szeptember 22-én kezdődött el. Ettől kezdve a gyerekeknek már nemcsak rágógumit és cukorkát, hanem csokoládét is ledobtak. Az akció kivitelezését hamarosan az egész légi század is magára vállalta.
Ahogy az akció híre eljutott az Egyesült Államokba, az ott élő gyerekek és cukorka gyártók elkezdtek felajánlásokat küldeni a reptérre. Halvorsen 1948. októberére már nem győzte az ejtőernyők készítését, akkora mennyiség érkezett az Egyesült Államokból.
Mary C. Connors főiskolai hallgató, a Massachusetts-i Chicopee-ből felajánlotta, hogy átveszi a most már nemzeti projektet, és együttműködik a Nemzeti Cukrászszövetséggel, hogy előkészítse a cukorkákat és megkötözze a zsebkendőket. Így a csomagok ledobása már nemcsak hetente egyszer, hanem minden másnap ledobhatóvá vált. A berlini gyerekek pedig egyre több kedves levelet írtak az amerikai pilótáknak. Berlinben a cukorka “bombák” dobálása a “Rosinenbomber” néven vált ismertté. Amígy Halvorsen a német gyerekektől a “Uncle Wiggly Wings”, valamint a “The Chocolate Uncle, “The Gum Drop Kid”és a ” The Chocolate Flier” beceneveket kapta.
Az “Operation Little Vittles” hadművelet 1948. szeptember 22-től 1949. május 31-ig tartott. Habár, Halvorsen hadnagy 1949. januárjában hazatért, az egyik barátja és pilóta társa, Captain Lawrence Caskey folytatta a küldetést.
Halvorsen hazatérése után több olyan amerikaival is találkozott, akik a háttérben részt vettek a “hadművelet” sikerében. Személyesen találkozott és megköszönte Dorothy Groeger támogatását, aki a zsebkendő varrást irányította, melyekből az ejtőernyők készültek. Természetesen és mindenki más segítségéért is nagyon hálás volt, amit ki is nyilvánított. Találkozott Massachusetts-i Chicopee iskolásokkal is, sőt a “Little Vittles” bizottsággal is, akik több mint 18 tonna cukorkát és rágógumit készítettek el és kontolálták az adományok beérkezését az egész országból, majd felügyelték a Németországba történő szállításukat.
Összességében, a becslések szerint a “Little Vittles” hadművelet alatt több mint 250 ezer ejtőernyő 23 tonna cukorkát dobtak le Berlin gyerekei részére.
