Götz von Berlichingen – egy német lovag, aki 50 évnyi háborúzást élt túl műkarral
Götz von Berlichingen, a hős, a kizsákmányoló, az őrült német lovag, aki 5 évtizednyi háborúzást élt túl vaskarjával, és akinek a nevéhez fűződik a “Csókold meg a seggem” kifejezés.
Kastély tulajdonos, büszke és különc rabló lovag volt, aki imádott káromkodni, híres és hírhedt – attól függően ki volt mellette vagy ellene.
Götz von Berlichingen-t Johann Wolfgnang Goethe tette halhatatlanná. Mindig készen állt a harcra. Nyughatatlan típusú ember volt, aki az egyik csata végeztével már a másik konfliktust kereste egy olyan világban, ahol a hagyományos bátor lovag képe hamar a feledés homályába veszett. A zsákmányért és a pénzért harcolt, ami időnként bajt hozott a fejére. A csatákban élte ki magát, akit a középkor egyik legbátrabb lovagjának tartottak.
1480-ban született Kilian von Berlichingen és Margaretha von Thungen tizedik gyermekeként. Gyermekkorát a Jagsthausen kastélyban töltötte, ahol a Niedernhall-i kolostor iskolájában tanult, nagybátyja Konrad von Berlichingen.
A Károly Sándor, Ansbach őrgrófjának szolgálatában eltöltött időt unalmasnak tartotta, így a fiatal és ambiciózus Götz nyugtalanná vált, és inkább a kalandozást választotta. 1497-ben már az első hadjáratában vett részt. A német-római császárt szolgálva egész Európát végig harcolta Burgundiában, Lorraine-ben, Brabant-ban, és Svájcban is. De ez nem volt számára elég, még többet akart. Philipp-el tatvérével együtt 1500-ban találkoztak össze Thalacker von Massenbach-al. Massenbach egy kitaszított rabló lovag volt, aki fosztogatásból, rablásból és túszejtésből szerzett pénzt magának. Götz nem sokkal később a Sváb Liga fogságába esett, ahonnan 1501 telén sikeresen megszökött, majd egy rokonánál a Sonderberg-i kastélyban keresett menedéket. Sváb területekre már nem térhetett vissza, mivel rabló lovagként könyvelték el az egész régióban. Ezért új területeket kellett keresnie. 1502-ben Brandenburg grófjának a szolgálatába lépett, akinek az oldalán Nürnberg városa ellen harcolt.
1504-ben pedig már a bajor Albrecht herceg mellett harcolt Landshut ostrománál. Ezen csaták során egy ágyú lövedéke súlyosan roncsolta Götz kezét, amit amputálni kellett. Néhány héttel később felkeresett egy kovácsot, akitől egy vaskezet rendelt. Ekkor kapta a ‘Vaskezű lovag’ nevet.
A korszak karprotéziseinek jellemzője a kampós horog, mellyel tárgyakat tudott megemelni a viselője. Götz esetében – legalábbis a legendák szerint – képes volt a kardot az ép kezével feldobni, majd a vaskezével elkapni azt, és tovább tudott harcolni vele.
Egy középkori hadviselésről szóló folyóirat cikkében megemlítenek pár dolgot arról, hogyan használhatta Götz a vaskezet. A tesztek szerint működőképes és használható volt bizonyos feladatok elvégzésére, mint például pénzérme felemelésére, de nem lehetett alkalmas nehezebb tárgyak megemelésére és kardforgatásra.
Götz néhány évvel később egy új kezet rendelt, amely már az ujjak közötti hézagokkal is rendelkezett. Ez már lehetővé tette a tárgyak erősebb megragadását. Ezt a változatot már zseniális megoldásnak tartották, ami még ma is a Jagsthausen kastély múzeumában megtekinthető. Az elkövetkezendő 7 évben Götz 15 csatában harcolt. Azonban túl messzire ment, amikor 1512. májusában Forchheim-nél rajta ütött 95 kereskedőn. Ennek eredményeként I. Miksa elfogatta és börtönbe vetette. Azonban, kivásárolta szabadságát. Ezt követően Philipp von Waldeck gróf is elfogatta, aki ugyancsak pénzt kért tőle a szabadon bocsátásáért cserébe.
1519-ben, a Heilbronn-i csatában ismét fogságba esett. Ekkor 3 évre bebörtönözték. Innen barátja, Franz von Sickingen gróf vásárolta ki. Szabadulásának egy feltétele volt esküt kellett tennie, hogy jó útra tér, és visszavonul a Hornberg-i kastélyába. Ezen unalmas éveiben 10 gyermeke született, majd 1525 tavaszán, a nagy német parasztháborúban csatlakozott a vára felé közeledő Odenwalder-csoporthoz, mely az egyik legfontosabb paraszti sereg volt abban az időben. Későbbi emlékiratai szerint nem csatlakozott, hanem ő maga lett a vezetőjük, de rájött, hogy a parasztok nem irányíthatóak és fegyelmezetlenek.
Ezt követően néhány kisebb csatározásban vett részt a svábok ellen, majd 4 hét után ebből elege lett, és visszatért a kastélyába. Ez sem tartott sokáig, mert unatkozni kezdett, így elindult, hogy részt vegyen az augsburgi csatában, ahol 1528-ban elfogták. Itt két évet töltött börtönben, amikor is újra esküt tett, hogy nem hagyja el többet a várát és az ahhoz tartozó birtokot.
Ezúttal sikerült megtartani az ígéretét. Legalábbis egy ideig. 1542-ben V. Károllyal tartott Magyarországra, hogy a törökök ellen harcoljon, majd 1544-ben részt vett a franciák elleni hadjáratban.
Sosem tudott nyugton maradni. Kalandos élete 1562-ben, 82 évesen ért véget.
Egy biztos. Götz nem felelt meg a német keresztény nemzet nemesi eszméjének, amit Luther Márton akkoriban hirdetett.
Götz lényegében egy bátor, és szerencsés gazember volt. Halálát követően a tettei a feledés homályába vesztek, amíg Goethe drámája vissza nem hozta a köztudatba.
