Kis Hírek a Nagyvilágból:
Fällt Klessin, fällt Berlin – Ha Klessin elesik, Berlin is elesik.
A II. Világháborúban elesett katonák földi maradványai a Fő út mentén.
A Berlin ostromakor elesett körülbelül ezer német katona földi maradványai még mindig valahol a föld alatt vannak. 76 évvel a háború befejezése óta önkéntesek tucatjai keresik az elesetteket.
Azt a napot Jutta Höhn sem fogja elfelejteni sosem, amikor a fia kocsifeljárót akart kiépíteni a házuk előtt Klessin-ben, az Odera partján fekvő kis településen, közel a lengyel határhoz.
Amikor a földmunkálatokat megkezdték, először háborús lőszereket találtak, ezt követően pedig csontok kerültek a felszínre. A gödörből 8 elesett német katona koponyája, csontjai, sisakjai és csizmái bukkantak elő.
Klessin: 1945. február 4-én egy Volkssturm zászlóalj tartózkodott a városban, melyhez nem sokkal később a Panzergrenadier Division ‘Kurmark’ első egységei csatlakoztak München-ből. Az itt folyó csata a Kessel Klessin ( Klessin-i katlan ) néven vált ismertté, melyről a Verloren Klessin ( Klessin elveszett ) című német film is készült.
A németek súlyos veszteségeket szenvedtek a védelmi csaták során, majd teljesen felmorzsolódtak, így március 22-én fel kellett adniuk Klessin védelmét. A súlyos harcok során a város közepén lévő vár szinte teljesen megsemmisült. A város védelméért körülbelül 300 német katona esett el, és csak néhányuk földi maradványa került elő eddig.
1945 óta a földben:
Az ásatást végző szervezet, a ‘Verein zur Bergung Gefallener in Osteuropa – VBGO technikusa Werner Schulz a maradványokon megtalálta a katonák személyi azonosító céduláit.
“A személyi azonosító cédulákról és a rohamsisakjaik miatt könnyen beazonosítottuk, hogy német katonákról van szó.”-mondta.
Az ásatási munkálatok közben a szakértők kiszélesítették a feltárandó területet, ahol további 4 katona maradványaira bukkantak a Höhn család és a Dorfstraße között. Itt is előkerültek a személyi azonosító cédulák, ezen kívül jegy gyűrűket is találtak.
Kemény harcok a háború utolsó évében:
Senki sem tudja pontosan, hány német katona maradványa lehet még Klessin-, és Klessin körzetében.
1945 elején a szovjet hadsereg átlépte az Odera folyót, annak érdekében, hogy minél előbb elérjék Berlint. A Wehrmacht mindent megtett, hogy lassítsa a Vörös hadsereg előre nyomulását. A német katonák már a szülőföldjükért harcoltak, a családjaikat védték foggal-körömmel. Nem volt szükség a Führer kijelentésére, miszerint az utolsó emberig tartani kell minden védelmi vonalat.
A Klessin-i katlant követően már már egyetlen helyen sem harcoltak ilyen hosszú ideig német egységek.
A német katonák bár bátran ellen álltak, azonban a szovjet túlerő legyűrte őket. A várból csak törmelék maradt, és a falu is teljesen elpusztult. Az egymásnak feszülő két hadsereg elesett katonái az árkokban és az utakon feküdtek. A háború befejezését követően sok család hiába várta haza a testvéreket, az apákat és a fiúkat.
A lakosság pedig most emlékművet szeretne emelni a kastély helyén, ahol azóta fák nőnek.
2009 óta a szervezet önkéntesei rendszeresen keresnek itt szondákkal, markológépekkel és lapátokkal. Évente kétszer két hétig kutatnak ott, ahol a lövészárok és utcai harcok folytak.
“Már sok földet mozgattunk meg, és több kilométernyi árkot tártunk fel, és eddig 120 német, továbbá 100 szovjet katona maradványait találtuk meg.”-mondta Albrecht Laue, aki koordinálja a kutatási műveleteket.
A szemtanuk és a történészek által készített jelentések, de a régi légifelvételek is jelzik a lehetséges sírhelyeket. Jutta Höhn háza előtti területet is egy ilyen lehetséges sírhelyként kezelték, mivel körülbelül 1 évvel a háború után a térség lelkipásztora meglátogatta Klessin-t, és és még látta az ismeretlen katonák sírjait, akiknek a pontos helyzetét egy papírra vázolta fel.
“Klessin teljesen elpusztult.”-jegyezte fel a lelkész. “A terület jelentős része még mindig nincs feltárva.”-tette hozzá.
Eredetileg Laue csak a saját nagypapája sorsát akarta megtudni, aki a Szovjetunióban esett el. Azonban, ma a 47 éves hamburgi egy nemzetközileg elismert kutatócsoportot vezet. Az önkéntesek Oroszországból, Lengyelországból, és sok más további országból érkeznek és segítenek a kutatásokban. Mottójuk: “Ha mi nem tesszük meg, akkor ki tenné meg!”
A szervezet a kutatások során keletkezett összes dokumentumot a berlini Szövetségi Levéltárba küldi. Az azonosíthatatlan maradványokat pedig a közeli katonai temetőben helyezik végső nyugalomba.
