Schlacht um die Seelower Höhen – Harc a Seelow-i magaslatért
( 1945. április 16. – 1945. május 2. )
A II. Világháború egyik legnagyobb beágyazott, védelmi pozíciós csatája. Az egész offenzíva május 2-ig tartott, a védelmi állások ellen folyt csata pedig április 16 és április 19 között zajlott, kicsivel több, mint 3 napig.
Az 1. Belorusz front mintegy 1 millió katonája ( ideértve 78,556 lengyelt – az 1. hadsereg katonáját )melyet Georgi Zsukov marsall vezetett, támadást indított az úgynevezett ‘Berlin kapuja’ ellen. A német hadsereg mintegy 110 ezer mindenre katonája nézett farkasszemet velük Theodor Busse tábornok parancsnoksága alatt a Visztula hadseregcsoport részeként. Ezt a csatát úgy emlegetik, mint az Odera-Neisse csata egy részét. A szovjet erők támadása nagyobb területet érintett, de ez volt az a hely, ahol az egész offenzíva megindult. Célja, a 9. Német hadsereg bekerítése, melynek végkifejlete a Halbe csata lett.
Április 16-án reggel, a korai órákban intenzív tüzérségi tűzzel vette kezdetét a csata. Több ezer tüzérségi fegyverrel, köztük rakta sorozatvetőkkel, azaz a katyusákkal. A hajnali órákban az 1. belorusz front megtámadta az Oderát, miközben az 1. Ukrán front támadást indított a Neisse ellen. Az 1. Belorusz front volt az erősebb haderő, azonban nehezebb feladata is volt, mivel a német erők nagy része itt összpontosult.
Beevor és Ziemke szerint Heinrici és Busse előre vetítette a támadás menetét, ezért még időben visszavonták az első árkokban elhelyezkedő erőiket, mielőtt a szovjet tüzérség megkezdte volna a tüzelést. A mocsaras talaj nagy akadályt jelentett, ami lelassította és óriási veszteségeket okozott az előretörő szovjet erőknek. Zsukov csalódott volt, ezért bevetette a tartalékot, amit valójában az áttörés utánra tartogatott. Kora estére mindössze 4-6 kilométernyi előrenyomulást tudtak felmutatni, miközben a németek második vonala még érintetlen maradt. Zsukov kénytelen volt beismerni, hogy az előrenyomulás sokkal rosszabb ütemben haladt az elvártakkal szemben. délben azonban Konyev 1. Ukrán frontjának támadása a korábbi tervek szerint zajlott. Sztálin ösztönözni akarta Zsukovot, így egy üzenetet küldött számára, miszerint hagyni fogja, hogy Konyev irányítsa Zsukov páncélosait Berlin északi része felé. A második napon az 1. belorusz front egységei az eredeti tervnek megfelelően haladtak tovább. Április 17-én éjszaka, a második német védelmi vonalat ( Stein Stellung ) a 2. Gárda páncélosai bevették ezzel további 4-8 kilométert nyomulhattak előre.
Délen, az 1. Ukrán front hátrébb tolta a 4. Páncélos hadsereget, így Ferdinand Schörner hadseregcsoport központi részének bal oldalán rés keletkezett. Schöner két tartalékos páncélos hadosztályát visszatartotta a központi rész védelmére, ahelyett, hogy a 4. Páncélos hadsereg felmentésére küldte volna. Ez lett végül a fordulópontja a berlini offenzívának, mivel mind a Visztula hadseregcsoport, mind a hadseregcsoport központi része, és a többi szektor védelme is tarthatatlanná vált. Valójában Konyev sikeres támadása, Schörner viszonylag gyenge védelme a Seelow-magaslatnál felmorzsolta Heinrici minden, a védelmi állások megtartására irányuló célkitűzését és reményét.
Április 18-ra a szovjet erők egyre nagyobb veszteségeket szenvedtek. Habár, a Seelow-magaslat északi részét már felügyelték, azonban német tartalékokkal találták szemben magukat: a 11. SS-Freiwilligen Panzergrenadier Division “Nordland”, a 23. SS-Freiwilligen Panzergrenadier Division “Nederland” és az SS-Panzer Abteilung 103.
A szovjetek 3-5 kilométert haladtak előre az éjszaka folyamán a front jobb oldalán, miközben az 1. Belorusz front elérte a harmadik, egyben utolsó német védelmi vonalat. Április 19-én az 1. Belorusz front végül áttörte a Seelow-magaslat végső védelmi vonalát, így már csak elszórt német védelmi erők álltak köztük és Berlin között. A 9. Német hadsereg és a 4. Páncélos hadsereg maradványait az 1. Belorusz front felmorzsolta, áttörte, majd észak felé fordultak. Az 1. Ukrán front nyugat felé indult, hogy találkozzon az amerikai erőkkel. Április 19 estéjére a német keleti frontvonal ténylegesen megszűnt létezni. És mély csend telepedett a tájra.
Az elesett német katonák közül azonban még a mai napig sokan viselik a sisakjaikat, csizmáikat és kezükben tartják a fegyvereiket. Ők a Seelow-magaslat elfeledett védelmezői.
Az Association for the Recovery of the Fallen archeológus csapata, amely 1992-ben jött létre, német, orosz, ukrán, holland, svájci…stb önkéntesekkel dolgozik, és akik nemrégiben Klessin-nél is feltárták azoknak a katonáknak a földi maradványait, akik felvették a harcot az előre törő szovjet erők ellen, most a Seelow-magaslat védőit keresik.
A munkálatok folyamán, az elesettek tiszteletére egy keresztet állítottak fel a helyszínen.
Habár, a történelem a Seelow-magaslatért folytatott a támadás leggyengébb pontjaként írja le, a szovjetek veszteségeit 33 ezer főre, a németekét pedig 12 ezer főre datálják.
A Szövetség küldetésének mottója: “Megkeressük a névtelen holtakat, akik megemlékezőhelyek nélküli, névtelen háborús sírokban fekszenek, és tudatjuk szeretteikkel, akiknek a mai napig hiányoznak, hogy megtaláltuk őket! Szeretnénk visszahozni a katonák neveit, melyek 75 éve a feledés homályába merültek. Nem teszünk különbséget német, szovjet, amerikai, lengyel…stb katonák között, legyenek azok tüzérek, gyalogosok, tengerészek, vagy akár a légierő tagjai. Ők fiúk, apák, testvérek és férjek voltak. A háború áldozatai!”
