A Julleuchter, vagyis a ‘Yule lámpás’ annak a lámpa típusnak volt az elnevezése, melyet a “Julfest” alatt használtak a Harmadik Birodalom idején. Heinrich Himmler, az SS vezetője nagy fokú érdeklődést mutatott az Ariosophia iránt – az Armanizmus és az Ariosophia az ezoterikus természet ideológiai rendszerének elnevezései -, melynek úttörői 1890 és 1930 között Ausztriában Guido von List és Jörg Lanz von Liebenfels voltak.
Himmler ezeket a lámpásokat, mint ‘SS-Julleuchter’ adományozta katonái számára a téli napforduló megünneplésekor. Az adományozások időtartama körülbelül 1936 és 1944 közötti időszakot ölelik fel.
Himmler eredeti ötlete szerint a lámpásokat minden SS katonának meg kellett volna kapnia, mint egyfajta szabványos ajándékot, amelyhez nem köthető semmiféle kiérdemlési követelmény rendszer. A II. Világháború elején kezdtek el úgy tekinteni a Julleuchter-re, mint egy valódi SS dekorációra, miután nyilvánossá tették az SS katonák szolgálati adatlapjait ( Dienstkarte ). Azonban, az SS-Julleuchter nagy hátránya az, hogy nem volt hordozható, mint a Luftwaffe Becsületkupája, és a felülete nem tartalmazott semmiféle jelzést az SS általi adományozásra vonatkozóan.
A Julleuchter formaterve, a XVIII. század végére és a XIX. század elejére tekint vissza, amikor is Halland-ban ( Svédország ) nem égetett agyag gyertyatartóként kezdték el használni ezt a formát. A Stockholm-i Nordic Múzeumban található egy 15 cm magasságú és 8.5 cm szélességű, négyzetes formájú Julleuchter gyertyatartó. A gyertyatartó felső részein szív alakú nyílások láthatóak, alatta 6 küllős ablakokkal, amely alapja a középkorú ‘H’ rúnának. Ezeket a korai típusokat a XVI. századra datálják, amelyeket skandináv háztartásokban használtak.
Számos fennmaradt korai típusa ismert Svédországban ezeknek a gyertyatartóknak. Azonban semmi sem utal arra, hogy bármiféle módon kapcsolódhat-e a ‘Yule’ történethez. Az 1920-as és 1930-as német források ‘Turmleuchter’ toronylámpásként emlegetik ezt a formavilágot.
Herman Wirth, aki nagy figyelmet szentelt a rúnáknak – feltételezése szerint a “Hagal rúna” a hat küllős ablak ábrázolás – amiről említést is tett művében ‘Ura Linda Chronic’ címmel – majd aztán ezt vette át a Nemzeti Szocialista időszak germán miszticizmusa. 1936-os memorandumban Heinrich Himmler közzétett egy kiadványt, mely tartalmazta a nemzeti ünnepeket, részben állítólag a pogány hagyományok alapján, köztük a “Julfest”, amely hivatott volt helyettesíteni a keresztény rítusokat. A Julleuchter és egyéb szimbólumok egyebek között vigasztalásképpen hivatottak voltak szolgálni azon nőket, akiket SS katonák vettek feleségül, ezáltal le kellett mondaniuk addigi lelki menedékeikről, azaz a templomok látogatásáról.
Az SS katonák azt az utasítást kapták, hogy házaik, vagy lakásaik bizonyos részén hozzanak létre egy kisebb szentélyt, ahová egy Julleuchter-t be lehet állítani az egyik sarokban.
1936. decemberében a Julleuchter-t bemutatták a “Germanien” című magazinban is. A cikk szerzője szerint az “ezeréves lámpás” mementója az északi népek nagy népvándorlásának. Egy másik cikk szerint, melyet Fritz Weitzel írt és az SS-Leitheft Jahrgang-ban jelent meg, megemlíti, hogy a Julleuchter “Die Gestaltung der Feste im Jahres und Lebenslauf in der SS-Familie” – “Az SS éves ünnepeire és az SS családok családfájának-pályafutásának” bemutatására készült.
Az SS-Julleuchter lámpákat az Allach porcelángyár készítette azon SS katonák száméra, akik bármely Julfest-en részt vettek. A lámpácskák felülete sosem tartalmazza a katona nevét, külön okirattal adták át őket, melyek ugyancsak szabványos okiratok voltak, szabvány szöveggel – nem nevesítve a katonát, Himmler gumipecsétes aláírásával.
Egyes források szerint, amikor a Vörös Hadsereg előretört és Berlin összeomlása már előrelátható volt, francia SS önkénteseknek még mindig adományoztak Julleuchter lámpákat. Az egyik túlélő katona elmondása szerint: “….a Julleuchter lámpában egy gyertya égett, szimbolizálva a sosem kihunyó napfényt. Fényében megcsillantak bajtársainkon viselt Vaskeresztjeik. Habár egyszerű formavilága volt, de aznap este úgy tűnt rendkívüli fénnyel árasztotta el a szívünket……”.
