Az Allach porcelán termékeket, az Allach Porcelángyárban ( Porzellan Manufaktur Allach ) készítették Németországban 1935 – 1945 között. Az első évet követően, az SS biztosította a munkaerőt a gyár részére a Dachau-i koncentrációs táborból. A fő hangsúlyt a náci rezsim díszkerámiáinak gyártására fektették. A cég emblémája ezért a stilizált SS rúna lett, ami mellett időnként látható a gyár neve is: Allach vagy a védjegy: “DES “ᛋᛋ” – WIRTSCHAFTS – VERWALTUNGSHAUPTAMTES” – ‘Az SS Gazdasági és Adminisztrációs Hivatala”.
1925 óta Franz Nagy ( Nagy Ferenc ) volt a tulajdonosa annak a földterületnek, ahol a Munich-Allach gyár felépült. Üzleti partnere Prof. Karl Diebitsch ( 1899. január 3. – 1985. augusztus 6. ) iparművész volt, aki elkezdte a porcelán termékek gyártását.
Prof. Karl Diebitsch Obersturmbannführer-i rangot töltött be a Waffen-SS kötelékében és egyben Himmler személyes művészeti vezetője is volt. Prof. Theodor Kärner ( 1884. január 10. – 1966. szeptember 6. ), Prof. Karl Diebitsch mellett ugyancsak a legrangosabb porcelánnal foglalkozó művészeti szakértőnek mondhatta magát. Kärner ekkor már dolgozott Meissen-ben, Rosenthal-ban és Hutschenreuther-ben.
A Porzellan Manufaktur Allach magánvállalkozásként jött létre 1935-ben, az Allach nevű kisvárosban, München közelében. 1936-ban a gyárat Heinrich Himmler, az SS vezetője megszerezte – aki híres volt az árja miszticizmus megszállottságáról -, és fantáziát látott abban, hogy a porcelángyár reprezentatív műalkotásokat gyártson a germán kultúra népszerűsítésének érdekében. Az Allach porcelán termékek egyike volt Himmler kedvenc programjának, ahol különböző idealizált jellegű figurákat ( történelmi alakokat, városi témákat, állatokat, katonákat, földműveseket, gyertyatartókat,…stb. ) gyártatott a kicsi, de jövedelmezőnek számító német porcelán üzletágban.
Magas rangú iparművészekkel kötöttek szerződéseket és a gyár termékpalettáján több mint 240 kerámia figura szerepelt. Mivel a gyár gyors fejlődésnek indult, ezért úgy döntöttek, hogy az egész gyárat a termeléssel együtt átköltöztetik egy új létesítménybe, a Dachau-i koncentrációs tábor közelébe. A gyár vezetői határozottan cáfolták a nürnbergi per során, hogy a termelésben rabszolgákkal végeztették volna a munkát. Eredetileg azt tervezték, hogy Dachau ideiglenes létesítmény lesz, de a fő gyártási helyszíne maradt a porcelánmanufaktúrának, és az eredeti gyár Allach-ban korszerűsítésre került, majd ezt követően újra kezdték egyes háztartási kerámia termékek gyártását.
Allach mintegy 16km távolságra helyezkedett el a Dachau-i főtábortól. Marcus J. Smith ( amerikai katona orvos ) szerint, aki a tábor felszabadítása után átvette a fogvatartottak ellátásával kapcsolatos teendőket, ezt írta Dachau-ról: “A pokol boronái”, és állítása szerint a tábor két részből állt: “Az egyik részen 3000 zsidó raboskodott, a másik részen pedig 6000 nem zsidó, de a tífuszjárvány valójában el sem érte 1945. április 22-ig a tábor területét.
A 3. Birodalom összeomlását követően, 1945-ben a gyárat bezárták és sohasem nyitotta ki újra kapuit. E rövid idő alatt készített termékeik manapság felértékelődtek, egyes porcelánfigurák ára akár a 2000 Euro-t is elérheti.
Valószínűsítik, hogy Nagy Ferenc újra indította a kis vállalkozást Allach-ban, mert léteznek olyan porcelán és kőből készült termékek, melyeken az Allach felirat és egy nagy ‘N’ betű látható az SS rúnák helyett.
Theodor Kärner szintén felhasználta az Allach-i háborús formákat Eschenbach-ban, az amerikaiak által felügyelt városban.
