A Schräge Musik elnevezésű koncepció: a német és a japán éjszakai vadászok számára a II. Világháborúban a felfelé irányuló gépágyú német kifejezése.
Major Rudolf Schoener-t a német éjszakai vadászgépek felfelé irányuló fegyverzetének kitalálójaként tartják számon, amit 1942-ben a saját Dornier Do 17-es gépére szereltetett fel. A koncepciót eleinte több pilóta elutasította, azonban később, saját – egyéni stílusokat fejlesztettek ki a használatukra.
A Ju 388J ‘Störtebeker’ ( bombázó elhárító ) éjszakai vadászok rendelkeztek két, ferde szögben felfelé tüzelő ( Schräge ) 30mm-es MK 108-as gépágyúval is. Ezeket szintén le lehetett cserélni 20mm-es MG 151-re a hatótávolság növelése érdekében. ( Az utóbbinak kb. fél kilométerrel nagyobb volt a lőtávolsága).
Németország a háború második felében hatalmas ( civil és katonai ) veszteségeket szenvedett el a szövetséges bombázások miatt. Ezt egy korszak alkotó kétmotoros nehéz vadász bevetésével próbálták meg elhárítani, azonban az idő, és a nagyvárosok lakosságának növekvő felháborodása sürgette a mielőbbi és gyors megoldást.Ez lett a Ju 388, egy, a nagy magasságban is kiváló teljesítményt nyújtó, gyors és masszív nehéz vadász, halálos fegyverzettel.
Egy felderítő ( L ) típust sikerült az amerikaiaknak Merseburg-ban, a Junkers gyárban megkaparintaniuk. Ezt az USA-ba szállították, ahol először próbarepüléseken megcsodálták a gép képességeit, majd szétszerelték, hogy a megoldásait felhasználhassák a saját repülőgépgyártásuk fejlesztése érdekében. A túlnyomásos pilótafülke nagy segítséget nyújtott egyes sugárhajtású vadászgépeik tervezése során.
