Hohner szájharmonika

A XIX. századi kezdetek:

A Hohner cég alapítója, Matthias Hohner 1833-ban született a németországi Trossingen-ben, a Fekete-erdő szélén. Az órásmesternek képzett Hohner érdeklődést mutatott a szájorgona néven ismert hangszer iránt, amelyet az 1820-as évektől kezdve Németországban fejlesztettek ki, és egyben kísérleti változatokat is elkezdtek készíteni. A szájorgona ( később szájharmonika néven ismert ) egykezes hangszer, amelyen egy sor párhuzamos lyukat alakítottak ki nádból. Amikor levegőt fújtak át rajta, vibrálni kezdtek és különböző hangokat adtak ki. A nádszálakat zenei skálára hangolták. Két részt alakítottak ki rajtuk, ami lehetővé tette, hogy belégzéskor és kilégzéskor is hangokat adjanak ki.

1857-ben, hónapokig tartó kísérletezéseket követően Hohner elkezdte az eladásra szánt szájorgonáit gyártani egy asszisztens segítségével. Egy év alatt 650 darabot gyártottak le. A kereslet hamarosan meghaladta a gyártási kapacitást, ami további alkalmazottak felvételéhez vezetett. 1862-ben a gyorsan növekvő vállalat exportálni kezdte a szájorgonákat az Egyesült Államokba.

Hohner sikerének egy része a hangszer jellegének volt köszönhető. Ez a szájorgona jellegzetes hangzást kínált, jól hordozható volt, és olcsó terméknek számított, ami vonzóvá tette a vásárlók számára. Ugyanakkor a zeneboltok könnyen el tudták helyezni őket az elülső pultokon, ami jó láthatóságot biztosított a kisebb üzletekben is. Hohner hangszereit egy kidolgozott, gravírozott lapka díszítette, amely könnyedén és azonnal azonosította a termékeit, így kitűnt a versenytársai közül. Az 1973-as bécsi Világkiállításon a cég számos kitüntetés közül az első helyet kapta a szájorgonájáért.

1877-ben Hohner már 86 munkást foglalkoztatott a trossingeni gyárban, akik évente több mint 85 ezer szájorgonát gyártottak kézi erővel. 1880-ban megvásárolták az első gépeket a gyártás egyes aspektusainak automatizálására, ami növelte a teljesítményt. A cég növekedése továbbra is erőteljes volt, amihez részben hozzájárult a Németországból az Egyesült Államokba bevándorló, akik magukkal vitték a szájorgonáikat. 1887-ben további Hohner-műhelyek nyitottak a környék más falvaiban a növekvő igények kielégítése céljából. Hohner jó kapcsolatot alakított ki és ápolt az alkalmazottakkal, ami erős lojalitást és minimális munkaharcot eredményezett.

1900-ban, két évvel a halála előtt Matthias Hohner öt fiának adta át a cég irányítását. Ekkorra a cég már évente 3 millió darab harmonikát gyártott, aminek a 96%-át az Egyesült Államokban értékesítették, ezért a századfordulón a cég nyitott egy irodát New Yorkban. 1906-ban, és 1907-ben megvásárolták a versenytársakat, a knittlingeni Hotz-ot és a Pohl-t, majd 1909-ben az új cégnév: Matthias Hohner AG lett. 1913-ra a cégnek 3000 alkalmazottja lett, akik évi 10 millió szájorgonát gyártottak.

A hangszer népszerűsége az I. Világháború alatt is megmaradt, és a Hohner semleges svájci ágán, valamint fedőcímek és egyéb taktikák segítségével hangszerekkel látta el a konfliktus mindkét oldalán harcoló hadseregeket. 1920-ra a vállalat 4 ezer dolgozót foglalkoztatott, és évente 20 millió szájorgonát gyártott. Ebben az időben Matthias Hohner unokáját, Ernst Hohner-t nevezték ki a vállalat élére.

Az 1920-as évek a szájharmonikák aranykora volt. Az évtized végére a Hohner-cég felvásárolta az olyan rivális cégeket, mint az Christian Weiss és az Andi’s AG. 1931-ben zenei kiadóvá váltak, és megalapították a Zenei Konzervatóriumot és a Német Harmonikusok Szövetségét.

A cég továbbra is nagy hangsúlyt fektetett a marketingre, amely magában foglalta a tanárok ösztönzését arra, hogy diákjaikat a hangszer elsajátítására ösztönözzék, valamint szájharmonika zenekarok, iskolák és klubok létrehozását.

Az 1930-40-es évek: A harmonikák és a német hadigépezet

Az 1930-as években a cég nagyszámú harmonikát gyártott. A harmonika piaca különösen erős volt Németországban, ahol szólóhangszerként és kisebb együttesekben is szívesen használták. 1939-re a cégnek 5 ezer alkalmazottja lett.

A nemzeti szocialisták felemelkedésével és az azt követő európai háborúval Hohner-t besorozták, hogy detonátorokat gyártson a német kormány számára. A cég felépítette az első mechanikus futószalag rendszerét, hogy megkönnyítse a munkát, amelyet többnyire nők végeztek. Hohner először horogkereszttel ellátott szájharmonikákat gyártott, habár a nemzeti szocialisták vitatták ezt a gyakorlatot, mivel a szimbólum eme használatát a Hohner-termékeken bagatellizálásának tekintették.

Ennek ellenére a háború éveiben folytatódott a szájharmonika gyártás. A háború utáni szövetségesek általi felosztás viszonylag fájdalommentes volt a Hohner cég számra, mivel Trossingen a Nyugat-német oldalra került, amely gyorsabban kilábalt a háború pusztításából, mint a kommunisták által uralt Kelet.

A cég azonban számos akadállyal szembesült, köztük a Hohner fő Kelet-németországi versenytársainak konszolidációjával és a vasfüggöny mögötti piacok ezt követő bezárásával.

A hosszú hanyatlásból végre felépült Hohner vállalat a 150-dik születésnapjához közeledett, és jobb formába került, mint az azt megelőző évtizedekben.

Habár, a szájharmonika világpiaca sosem lesz olyan, mint a XX. század elején, a Hohner név és minőség hírneve továbbra is erős, és az újjá alakult cég jó kilátásokkal néz a jövő felé……..