Jagdgeschwader 51 ‘Mölders’ haderőnemi karfelvarró

Das Jagdgeschwader 51 ‘Mölders’

Az 1939 augusztusában megalakult, és a Theo Osterkamp parancsnoksága alatt álló Jagdgeschwader 51 a háború első hónapjaiban a Nyugati fronton harcolt. Részt vettek a franciaországi és az Anglia elleni csatákban. 1940 júniusának végétől július közepéig a JG51 volt az egyetlen repülőszázad, amely folyamatosan harcban állt a Brit Királyi Légierő ellen. Az angliai csata során a JG51 összesen 68 pilótát vesztett, ami a Luftwaffe kötelékén belül a legmagasabb veszteségi arányt jelentette.

Werner Mölders őrnagyként 1940 júliusától lett az egység parancsnoka, és ő vezette a Szovjetunió elleni 1941 júniusi invázió nyitányát. A Barbarossa hadművelet során a JG51 a 4,480km hosszú frontvonal közepén helyezkedett el. Feladata a 2. Páncélos csoport támogatása volt, amely a Közép Hadseregcsoport jobb szárnyát alkotta, és északkelet felé haladt Moszkva irányába. Miután Mölders több mint 100 légi győzelmet aratott ( ez volt az első alkalom, hogy német pilóta ezt valaha is elérte ), Mölders-t propaganda célokból/okokból kivonták a frontvonalból. Mölders 1941 szeptemberi távozása és még abban az évben bekövetkezett tragikus halála után az egység 1942 elején felvette a nevét. Az egység az 1941-es év hátralévő részét a Keleti front középső szektorában maradt. Az egység, az 1941. június 22. és december 5. közötti időszakban 1,881 szovjet repülőgépet semmisített meg, miközben ezekben a légicsatákban 84 vadászgépet vesztettek, a földön pedig egyetlen egyet.

General Wolfram Freiherr von Richthofen 8. Légi Hadteste felelt a Wehrmacht Közép Hadseregcsoportjának légi támogatásáért. 1942 januárjának elején a Richthofen rendelkezésére álló vadászgépek között szerepelt a II., III., és IV. Gruppe / JG51. A fagypont alatti hőmérséklet következtében a repülőgépek többége nem szállhatott fel.

1942 elejének nagyobb részét a Közép Hadseregcsoport bal szárnyán történő szovjet ellenlökések elleni védelmi bevetésekkel töltötték. A helyzetet sikerült stabilizálniuk, habár a személyi és anyagi veszteségek jelentősnek bizonyultak. Az 1942 júniusában végrehajtott szovjet éjszakai bombázó támadások a JG51 repülőgépeinek egy részét működésképtelenné tették az Orjol-i, a Brjanszk-i és a Duginó-i ( Kurszk-tól nyugatra ) lévő repülőtereken. 1942 augusztusára a JG51 nagyobb veszteségeket szenvedett, mint bármelyik más egység a II. Világháború addigi szakaszában: 101db Bf109-es semmisült meg vagy került leselejtezésre, 17 pilóta elesett-eltűnt és/vagy kórházba került.

1942 novemberében a II./JG51 áthelyezésre került a mediterrán hadszíntérre, ahol Tunézia, Szicília és Olaszország felett harcoltak, mielőtt 1943 áprilisában Szardínia szigetére indultak. A 3./Jg1-et szintén áthelyezték a II. Gruppe alárendeltségébe. Az egység megmaradt repülőgépei pedig átkerültek a JG77-hez, majd 1943. április 19-én elhagyták a hadszínteret. Ez idő alatt 26 pilótát vesztettek, ami az érkezésük óta majdnem 100%-os veszteségi arányt jelentett.

1943. július 5-én a szovjet erők koncentrált légitámadásokat indítottak a német repülőterek ellen, és mivel az összes rendelkezésre álló Luftflotte 4. és 6. vadászgép felszállt, megkezdődött a történelem egyik legnagyobb légicsatája.

Később, 1943-ban a II. Gruppe erőfeszítéseket hajtott végre, hogy meghiúsítsa az amerikai 15. Légierő bombázó offenzíváját.

Júliusban a repülőszázadot Trapani-ból az amerikaiak ellen repült Szicíliába, majd 1944 márciusában Jugoszláviába és a Balkánra költözött, hogy fedezze a Ploiești olajmezőket.

1944 végéig különböző időpontokban Magyarországon, Görögországban, és Ausztriában állomásoztak. A kurszki csata során az I., II., III. és IV. Gruppe / JG51 Orjol-ban állomásozott a Luftflotte 6 repülőgépeivel, amely a Közép Hadseregcsoport támogatását végezte.

Ahogy Németország vesztésre állt a háborúban, a JG 51 a Wehrmacht többi részével együtt visszavonult Németországba. A JG51 Gruppe 1 1945 elején Libau-banállomásozott. 1945 januárjában 4 századra bővítették. A 2. századot január 15-én újra szervezték Danzig-Langfuhr-ban, majd a 4. századot január 24-én. Január 23-án a Gruppe Danzig-Langfuhr-ba költözött, ahol összevonták a 2. századdal. Március 24-én a Gruppe Brüsterort-ba, majd Junkertroylhof-ba költözött, ahol 1945. április 23-án feloszlatták.

Az egység leghíresebb tagjai: Anton Hafner, Heinz Bär, Karl-Gottfried Nordmann, és Günther Schack.

A háború után a német légierő átszervezésével a Jagdgeschwader 74 lett a neve, melyet 2013-ban Taktisches Luftwaffengeschwader 74-re kereszteltek át. Ez az egység ma is létezik, és a német légvédelemben játszik szerepet, a Neuburg an der Donau légibázison állomásozik, és Eurofighter Typhoon repülőgépeket üzemeltet.

Ide vonatkozó link a Lexoken der Wehrmacht-ról: