Kék hadosztály Medál – 1 – Deschler & Sohn, München

Leírás

Kék hadosztály Medál. Gyártójel a karikában: ‘1’. Gyártó Deschler & Sohn, München. Meglehetősen ritka.

Az előkerülő Kék hadosztályok nagy többségében színvesztettek, a felületükön csak nyomokban, a mélyebb részeken tartalmaz némi arany színt.

Ebben az esetben az aranyozás tökéletesen megmaradt mindkét oldalon, ami ráadásul szépen oxidálódott. Eredeti szalagján.

Háttér történet:

1944. januárjában alapították Adolf Hitler rendelete alapján, elismerésül annak a 19 ezer spanyol önkéntesnek, akik a német hadsereg kötelékében harcoltak az orosz frontokon 1941. és 1943. októbere között.

A spanyolok “beépült” hadosztályként, német parancsnokság alatt szolgáltak, és német egyenruhát viseltek. Becenevüket a falangisták kék inge után kapták, amit a későbbiekben tiszteletbeli címként viseltek.

Az adományozási okiratokat Generaloberst Georg Lindemann ( 1884. március 8. Osterburg – 1963. szeptember 25. Freudenstadt ) írta alá – személyesen vagy nyomták rá gumipecsétes aláírását -, aki a 18. Hadsereg parancsnoka volt, és akinek a parancsnoksága alá tartozott a Kék Hadosztály.

A medál viselésének helye a bal zubbony zsebe felett volt. Az adományozás kiérdemlésének követelménye alapvetően megegyezett a Keleti Front Medál ( Ostmedaille ) kiérdemlési követelményével.

A medál előlapján a német és a spanyol kormány jellegzetes pajzs motívumait láthatjuk, melyeket egy germán kard tart hátulról, felül egy német rohamsisakot helyeztek el, alattuk pedig tölgyfalombok közé ágyazott horogkereszt figyelhető meg.

A hátlap felirata: ‘Division Española de Voluntarios en Rusia’, azaz a ‘Spanyol Önkéntes Hadosztály Oroszországban’. Az aranyozott cink medált egy 29mm széles szalagra függesztették fel, melynek színei: fekete, fehér, vörös, sárga – vörös, fehér, fekete.

Veszteségeik:

A harcokban a Kék Hadosztály állománya több mint 10%-át veszítette el, összesen 4954 halottat. 8700 katona megsebesült. A hadifoglyok száma 372, ebbe beletartoznak a Kék Légió és a 101-es alakulat emberei is. A foglyok közül 286 fő 1954. április 2-án tért haza a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével, a Semiramis nevű hajón.

Megítélésük:

A Kék Hadosztály, illetve Spanyolország második világháborús szerepléséről különbözőek a megítélések. Spanyolországban ritkán beszédtéma, sőt kifejezetten tabu, az iskolai tankönyvekben említés se esik róla. Spanyolország hivatalosan semleges álláspontot képviselt és a Kék Hadosztály hivatalosan nem volt önálló katonai egység a Wehrmachtnál. Viszont Franco Hitler segítségével volt képes hatalomra jutni, a polgárháborúval kapcsolatban pedig még mindig nem tisztáztak sok-sok fehér foltot. Jorge Martínez Reverte spanyol történész átfogó elemzést készített a hadosztály tevékenységéről, amelyet 2011-ben adott ki Kék Hadosztály: Oroszország, 1941-44 címmel. Reverte apja is harcolt a hadosztályban, s a háború után úgy gondolta, hogy szolgálata nem volt pozitívum, inkább rossz cselekedet a második világháború megannyi borzalma okán. Reverte apja is úgy jelentkezett a hadosztályhoz, hogy azzal bizonyítani akarta lojalitását a rezsim felé. Reverte szerint Spanyolország NATO tagsága is nagyban befolyásolta azt, hogy a Kék Hadosztályról hallgatni kellett.

Nem tisztázott az sem, hogy hány katona volt akarata ellenére, kényszerrel besorozott személy a hadosztályban. 1942-től már érkeztek a hírek a német vereségekről, illetve a rendkívüli veszteségekről, amely lelohasztotta sok német-szimpatizáns lelkesedését is Európa szerte, de a Franco-rezsim továbbra is akart kvázi jelenlétet a háborúban, tartottak ugyanis Hitlertől. Ezért a spanyol hadsereg kényszert alkalmazott a szükséges létszám kiállítása érdekében. Politikai megítélése az alakulatnak a kényszersorozások következtében romlott, sőt külön figyelni kellett azokra, akik kevés óhajt mutattak a harcra ( eme indeseables ), s akik rendszerint dezertáltak is. A harcok során több mint ezer embert küldtek haza Spanyolországba megbízhatatlanság miatt, további 2271 személyt figyelt a katonai rendőrség. A szökések ügyében sok halálos ítéletet hoztak, illetőleg sokakat ítéltek börtönre.

A spanyol hadsereg bár saját egységeként kezelte a Kék Hadosztályt, de vezetéséből teljesen kizárták a németek és a hadosztály felett csakis a Wehrmacht rendelkezett.

A hadosztályba számos spanyol baloldali és kommunista is jelentkezett, többségük azért, hogy Oroszországba kerülve elszökjön a szovjet hadsereghez. A titkos jelentések szerint többen a szovjetekkel való tárgyalás lehetőségét feszegették a megadást illetően, s a katonák nagy része nem bízott a parancsnokokban, ami tovább sürgette a hadosztály visszarendelését. Annál is inkább, mert a szovjet oldalra átállt spanyolok anyanyelvű röpcédulákon és rádióadásokon keresztül ösztökélték társaikat a parancsmegtagadásra, mert a katonák harci kedve jelentős mértékben csökkent már 1942-től. Többen nevüket is vállalták ezekben az üzenetekben a hitelesség érdekében. Az átállások ellenére a szovjetek igen sok spanyol katonát fogolyként kezeltek és a Gulágra hurcoltak azokkal egyetemben, akiket a harcokban fogtak el.

Maga Hitler a spanyol katonákat nagyon sok pozitív jelzővel illette, kiemelte bátorságukat, elszántságukat, engedelmességüket és fegyelmüket, mivel rendkívül elszántan tartották állásaikat az oroszokkal szemben a keleti fronton. Hitler arra is gondolt, hogy a német csapatok megszállhatnák Spanyolországot és Franco helyébe Muñoz tábornokot ültetné, aki az országot belépteti a második világháborúba. Az 1981. februári spanyolországi puccskísérletben is néhány résztvevő tábornok kék hadosztályos veterán volt, bár a veteránok többsége hű maradt I. János Károly királyhoz.