Leírás
A sisakon a korai festés nagy része szépen megmaradt. Azonban, hangulatossá teszi a viselésből adódó kopás. A Luftwaffe matrica, az úgynevezett korai “Drop tail eagle”, ami kb. 80%-os, a trikolor matrica kb. 60%-os állapotú, ami egyezik a viselésből adódó kopásokkal. Az alumínium abroncs és a bőr belső viseltes, gyönyörű a bőr leöregedett barna színe, amely nem szakadt, nem hiányos, ellenben rugalmas, nincs kiszáradva. A bőr füleket összefogó madzag is a helyén van. A sisaktest fehér kupolabélyegzőt tartalmaz: ‘Flzg.Sch.Fürth’, ami a: Flugzeugführerschule, Fürth’, azaz a Fürth-i katonai – tiszti pilótaképző bázist jelenti.
A sisak gyártójele: ‘ET, azaz Eisen-, und Hüttenwerke AG., Thale/Harz. Méret: 64-es. Tételszám: 4187.
Az állszíj szépen leöregedett, látszik, hogy mindig is ebben a sisakban volt, de a csat része hiányzik.
Előkerülési állapotban, nincs felpucolva eladásra.
A Flugplatz Fürth-Atzenhof – repülőtér:
Az „Atzenhofer Heide” repülőtér kezdetei 1914-ig nyúlnak vissza. Abban az időben a Katonai, Repülési és Gépjárművek Királyi Felügyelete ( Königliche Inspektion des Militär-, Luft- und Kraftfahrwesen ) úgy döntött, hogy egy második bajor repteret hoz létre a III. Hadtest számára ( azaz, az Nbg.-Fürth-Erlangen térségében ). 1916-1917-ben ( azaz, az I. Világháború közepén ) a repülőtér egy rendkívül nagy repülőiskolává történő bővítéseként valósult meg. Az akkor épült épületek egy része még ma is megcsodálható.
1920-ban, két évvel a Nagy Háború elvesztését követően a győztes hatalmak engedélyezték egy polgári repülőtér működtetését a Vacher Straße és Atzenhof közötti területen. A következő években Németország egyik legnagyobb repülőterévé vált. 1928-ban körülbelül 10 ezer utas használta a repteret, amelyet hivatalosan Nürnberg-Fürth repülőtérnek hívtak.
Az Atzenhofer Heide-i Fürth-Nürnberg repülőtér egy katonai repülőtér volt, ami az I. Világháború után átmenetileg a nyolcadik legnagyobb német repülőtérként tartottak nyilván az akkori 88 német repülőtér közül. Az agglomeráció legrégebbi reptere helyt adott egy központi javítóműhelynek, majd később a Junkers repülőgépek végső összeszerelése további jelentőséget adott a német légiforgalomnak, de nemcsak gyártották, hanem itt is javították őket. A Junkerswerke körülbelül 200 embert foglalkoztatott a légibázison.
A terület akkora, hogy egy külön vasúti mellékvágány kötötte össze a repülőteret Unterfarrnbach-on és Hardhöh-én keresztül a würzburgi vasútvonallal.
1932-től nagy feltűnést keltett az olyan nagy repülőgépek leszállása, mint a JU52 és a G38b ( Hindenburg ).
Mielőtt 1933. augusztus 20-án a repülési műveletek az összes légitársasággal átköltöztek a Nürnberg északi részén található újonnan épült repülőtérre ( a mai „Marienberg” közpark helyén ), megrendeztek egy utolsó jelentős eseményt, azaz az 1933-as Repülési Hét néven ( Flugwoche 1933 ).
1935 májusától a területet pilótaiskolaként használták, majd 1938 augusztusától a német légierő légibázissá, 1940 elejétől vadászpilóta iskolával és vadászszázaddal bővítette az egykori polgári repülőteret.
Parancsnokok: Oberstleutnant Dr. Dr. Gade és Oberst Grube.
Az iskola működése 1944 júniusában véget ért.
Az amerikai hadseregnek való átadásra 1945. április 19-én került sor, ami a Monteith Barracks névre keresztelte át, és az USA hadserege használta.
A repülőteret futárjáratokra használták Észak-Bajorország különböző helyeire, amíg 1993. szeptember 15-én kivonultak a térségből.
Még több információ a légibázis bővebb történetéről:
https://www.fuerthwiki.de/wiki/index.php/Flugplatz_Fürth-Atzenhof
Értékelések
Még nincsenek értékelések.