Preußen Verdienstkreuz 1916

Leírás

Porosz Háborús Érdemkereszt, Parádé Pánton. Amit kevesen tudnak, hogy a II. Világháborús Érdemkereszt-családnak ez a jelvény jelentette az alapját.

A Háborús Érdemkeresztet mindig is a Vaskereszt egyfajta „szegény rokonának” tekintették. Az tény, hogy egyes osztályait igen nagy számban adományozták, és ez oda vezetett, hogy valahogy a gyűjtők méltatlannak tekintették, és régóta kerülték ezt a kitüntetés fajtát a sokkal csillogóbb társaiknál. Míg a Háborús Érdemkereszt alacsonyabb osztályokat igen nagy számban adományozták, a címzettek köre és az adományozás követelményrendszere egy lenyűgöző tanulmány tárgyát képezi. Az 1.osztály kardok nélkül tekintetében viszont azt láthatjuk, hogy a kiadott 91.239 darab valójában lényegesen alul marad a Vaskereszt 1.osztály adományozásával szemben. Ezen kívül a Háborús Érdemkereszt Lovagkeresztjének adományozásai mintegy 300-szor ritkábbak, mint a vele egyenértékű Vaskereszt Lovagkeresztjének adományozásai.

A kereslet, a 2. osztályok iránt az elmúlt években kimondottan csökkent, de az 1. osztályok tekintetében a gyűjtők sosem látott érdeklődést mutattak, kiváltképpen a minőségi, korai darabok iránt, főleg a komplett adományozási dobozaikkal együtt. Az eredeti Háborús Érdemkeresztek Lovagkeresztjeit manapság már nagyon nehéz megtalálni, de a nagy militária kereskedőknél rendszerint mindig elérhető egy-egy példányuk. Viszont másolataikkal elárasztották a piacot. A másolatok minősége ijesztően jó, de az áruk sok esetben lényegesen alacsonyabb, mint az eredeti változatoké. A gyűjtők bizalma ezért jelentősen megingott még az eredeti Háborús Érdemkereszt Lovagkeresztjével szemben is.

Még a szerény 1. osztály ára is fokozatosan emelkedett, ami vonzóvá tette a csalók és másolók számára. Olvasható lesz a leírásban az eddig legpontosabban összeállított gyártólista, és a Háborús Érdemkereszt Lovagkeresztjeinek adományozási névsora is.

Történelmi szempontok

Az 1914-es év meghozta a modern ipar „totális háborúját” a Császári Németországgal, amely még mindig politikailag szervezett, decentralizált fél-feudális, független királyságokkal és államokkal rendelkezett. Szinte mindegyik ilyen szövetségi állam rendelkezett már általános érdemérmekkel a békeidőkre, amelyek nem voltak alkalmasak hadi adományozásra, a teljes mozgósítható lakosság részére. Elismerve azt a tényt, hogy a különleges dekorációknak mutatniuk kell a németek számára oly fontos „vaskorszakot”, a legtöbb állam úgy döntött, hogy létre fog hozni egy teljesen új, a front vonalakon és a hátországban adományozható kitüntetés formákat. Egyesek, mint a három Hansa város, egyetlen dekorációra szorítkozott, amely a Bátorság Háborús Érdemérme volt. A szászok egy szalagot tettek az egyetlen háború előtti érmükre. A türingiai Hercegség egy dátumot helyezett el a kitüntetésükön, amely a türingiai Ház Rendjének alapítási dátumát viselte. Poroszország megalkotta a Vaskeresztet. Lassan a gyarmati hadjáratok adományozása is megváltozott az 1880-as évektől.

Két fajta szalag változata létezik az 1914-es Vaskereszteknek. Az egyik ( kívül fehér – belül fekete ), ezzel a változattal a nem harcoló civilek háborús erőfeszítéseit díjazták (nem hadviselő státusz) és a harcoló katonák szalag színe ( kívül fekete – belül fehér ) az orvosok, katonatisztek, stb. részére. Körülbelül 13 ezer nem harci szalaggal ellátott Vaskeresztet adományoztak 1914-1924 között, de 10 ezer biztosan a háború befejezése után került adományozásra. Egy kicsit megzavarta a rendszert, hogy Poroszország 1915-ben elkezdett adományozni néhány katonai személynek „fekete-fehér” szalaggal a „Haza háborús érdemeiért” feliratos kitüntetést. Az adományozások mértéke 6.855 darab volt, ami nagyon furcsa, és a mai napig megmagyarázhatatlan. Az olyan államoknak, mint Oldenburg a nagyjából 65 ezer frontvonalára jutott 2 ezer Háborús Érdemérem. Poroszországot Brunwick követte a Kiváló Vitézségért, és a Háborús Érdemekért kitüntetésével, a szalagok színeinek felcserélésével ugyancsak megoldották a katonai vagy civil adományozások lehetőségét, mint mások az Anhalt, a két Lippes és a két Mecklenburgs, akik ugyancsak különböző megoldású szalagokkal különböztették meg a vitézséget a háborús érdemekért. Mindezek figyelembe véve a két fajta szalag felhasználásakor nem volt különbség a tényleges keresztek és érmék viselésében. A háború elhúzódásával egyre több, konkrét díszítmények születtek, nagyrészt megkülönböztetve az ipari háborús erőfeszítéseket, és az orvosi Vörös Kereszt elismeréseit. A legtöbb kitüntetés szándékos vízhang hangulatot varázsolt a Napóleon elleni küzdelemben, ami közel egy évszázaddal korábban zajlott függetlenül a rangtól vagy beosztástól, bár legtöbb esetben a nők nem kaptak kitüntetést, viszont néhány díjat kifejezetten a nők számára hoztak létre.
A legtöbb kitüntetést polgárok részére szánták a tartományok székhelye szerint, de oda ítélhették kívülállók számára is. Mint a Császári Németország maga, ezek a díjak is kissé ellentmondásosak voltak, és mint egy puzzle, gyakran átfedés volt látható az adományozás követelményrendszerében, hogy jutalmazhassa a katonákat és a polgárokat a megfelelő érdemekért.
Ahelyett, hogy leragadnánk a homályos, és igazán misztikus kitüntetéseknél, amelyekkel a kis államok rendelkeztek, röviden vizsgáljuk meg a négy leggyakoribb és legfontosabb I. Világháborús Érdemérmet.
Poroszország Érdemérme a „Verdienstkreuz für Kriegshilfe aka Kriegshilfsdienstkreuz” elég későn 1916-ban jött létre, hogy kitöltse az egyre inkább nyilvánvaló „Vaskereszt hiányát” és megakadályozzák a teljes leértékelését a “fehér-fekete” szalagos Vaskereszteknek. Ezt a keresztet rangra és nemi, katonai vagy polgári hovatartozástól függetlenül egyaránt adományozták. Nem pontosan az ápolásért vagy a Vörös Keresztes tevékenységekért, de oda lehetett ítélni minden háborús hazafias erőfeszítésért, mint például a gyári munkásoknak vagy a hátországban történő katonai közigazgatásért. Az adományozások száma nem ismert, de biztosan százezrekben mérhető, és a legtöbb adományozás 1918 után történt.