Berlint 24 mesterséges domb veszi körül, ahová Berlin romjait hordták ki a háború után.

Ezek egyike Teufelsberg, ahol a Nemzetiszocialista Katonai Kiképző Iskola és Kollégiuma kapott helyett, majd a hidegháború idején az amerikaiak az iskolára építették rá az NSA kémállomást, amit a szövetségesek csak a “Nagy Fül” néven emlegettek.

Az egykori kémállomás már zárva van, a területet magas drótkerítés veszi körül. Rajta több helyen figyelmeztetés: ‘Eintritt Verboten!’ azaz Belépni tilos!

Teufelsberg szó szerinti jelentése: Ördöghegy, 120.1 méterrel a tengerszint felett. Szerény becslések szerint ez a domb 12 millió köbméternyi háborús törmeléket tartalmaz ( körülbelül 400 lerombolt és lebombázott ház ), amit a Grünewald-i erdő északi részén hordtak egy helyre Nyugat-Berlinnél.

Mélyen a romok alatt van eltemetve a nemzetiszocialista Katonai Kiképző Iskola és Kollégium maradványa, amit Hitler vezető építésze Albert Speer tervezett. Az épület annyira erős szerkezettel rendelkezett, hogy a szövetségesek képtelenek voltak teljesen lerombolni, ezért a háború után törmelékkel borították be. naponta 80 teherautó szállította a 7,000 köbméternyi törmeléket, melyet többnyire helybéli nők szedtek össze. Hihetetlen erőfeszítéseikért őket nevezték a Trümmerfrauen, azaz a romeltakarító nőknek,és ezzel az elnevezéssel vonultak be a történelembe.

Ezt követően az emberkéz alkotta domb tetejére került a napjainkra elhagyatottá vált hírszerző állomás, melyet a hidegháború alatt az amerikaiak és a britek használtak arra, hogy megtudják mit művelnek a szovjetek az általuk kontrollált Kelet-Németországban. Nem rejtették el diszkréten, három hatalmas gömböt építettek a 3 és 6 emeletes épületek tetejére, hatalmas tornyokat alkotva ezzel.

A két világháború gyűlölt főszereplője furcsa módon az új két szuperhatalom közé rekedt, ezzel Berlin a hidegháború központjává vált. A komplexumról kiderült, hogy idő-, energia és pénzpocsékoláson kívül nem sok mindenre volt alkalmas, mivel nagyon kevés hasznos információt tudtak rajta keresztül hasznosítani.

Az 1950-es évek végétől használt amerikai mobil lehallgatórendszerről kiderült, hogy jobb fogadási lehetőségekkel és lefedettséggel rendelkeznek Berlin legmagasabb dombjának tetején. Ezért az első mobil egységeket 1961. júliusában telepítették az Ördög-hegyre. majd 1963-tól erősebb és korszerűbb építményeket emeltek fel a dombon.

Az Echelon kémhálózat részeként hatalmas 12 méteres műholdas antennákat telepítettek a dombra, lehetővé téve a nyugati hatalmaknak a legkifinomultabb műholdas jelek, rádió- és mikrohullámok, sőt egyéb adatátviteli lehetőségek fogadását, és értelmezését. Nyilvánvalóan nem bíztak meg a szovjetekben, de az érzés kölcsönös volt.

A közhiedelemmel ellentétben a komplexumba nem telepítettek radarberendezést, hiszen nem volt rá szükség. A radart az objektumok ( repülőgépek, rakéták….stb. )észlelésére használták/használják, és a szövetségesek már rendelkeztek radarral a Tegel, a Tempelhof és a Gatow repülőtereken. Teufelsberg-nek egyetlen feladata volt: a lehallgatás. Semmi több.

“Ez nem egy radarhegynek épült!” – nyilatkozta egy volt, korábbi rendőrtiszt. És ezt több magas rangú katonai tisztviselő is megerősítette.

“A szovjeteket megdöbbentette, hogy olyan jó a rendszerünk, hogy még a fing hangját is rögzíteni tudtuk vele”- tette hozzá.

A berlini fal lebontását követően a domb jelentőségét vesztette, majd 1992-től elhagyatottá vált. Az amerikaiak a “Grüner Schweine” – a zöld malackáknak hívták magukat.

Teufelsberg-et 1994-től a polgári légi forgalom irányítása használta, de csak egy rövid ideig.

1996-ban a 4,7 hektáros területet Hartmut Gruhl és Hanfried Schütte építészek vásárolták meg 5,2 millió német márkáért. Exkluzív lakások építését tervezték a területre szállodákkal, apartmanokkal és egy kém múzeummal színesítve a környezetet. Mindezen tervek ellenére a körbetartozások miatt sokan időközben tönkrementek, mások pedig adósságokat halmoztak fel, és a munkáltok még gyerekcipőben jártak, amikor a terület ismét elhagyatottá vált.

A területfejlesztők 2008-ban megállapodást kötöttek az amerikai filmrendezővel, David Lynch-el, a terület eladására vonatkozóan. A város azonban valamilyen okból elutasította a javaslatot, így az üzlet nem jött létre. Eközben a hontalanok és a vandálok okozta károk csak növekedtek, ezzel is elijesztve az esetleges befektetőket. A “Mentsük meg Teufelsberg-et” kampány így teljes mértékben kudarcba fulladt.

Az ott szolgáló veteránok 2013. szeptemberében, a létesítmény 50-dik évfordulóján egy emléktáblát helyeztek el a helyszínen, mely morze kódokat tartalmazott. Ennek jelentése: “Hiszünk Istenben, és azokban, akiket megfigyelünk!”

A területen ma már nem lehet semmiféle felújítást végezni, mivel a természet egyre jobban visszaveszi a neki járó területet, de a fejlesztők igyekeznek a meglévő épületek valamiféle hasznosítására történő megoldást találni.

Eközben a város is vissza akarja szerezni Hartmut Gruhl és Hanfried Schütte uraktól a dombot, de számukra nem elég a város által felkínált összeg.

Ennek fényében a tárgyalások még jó ideig eltarthatnak.