Virtuális barangolások Németországban: Hamburger Elbbrücken
A hamburgi Elba hidak:
Egészen a XIX. századig nem voltak hidak az Elbán, Hamburg területén. Hosszú ideig nem volt szükség ilyen fajta összeköttetésre a rivális kikötővárosok, mint Hamburg és Harburg között.
A hagyományos észak-déli irányú távolsági kereskedelmi útvonalak, mint például az Ochsenweg vagy az Alte Salzstraße, Hamburgtól nyugatra vagy keletre keresztezték az Elbát. Emellett az Elba-szigetek alacsony fekvésű mocsaras tája, amelyet árapály, viharhullámok és magas vízállások befolyásoltak, sokáig nehezítette az utak és hidak építését. Az Elba-szigetek közötti helyi forgalmat nyáron kompok, télen pedig az Elba stabil jégtakarója biztosították.
Az első közvetlen összeköttetést Hamburg és Harburg között az 1813/14-es francia megszállás alatt hozták létre: akkoriban Napóleon utasítására Louis-Nicolas Davout marsall erődökké és egy négy kilométer hosszú, fából készült „igás híddal” kapcsolta össze Hamburgot és Harburgot ( épült közéjük ).
Ez a 83 nap alatt felépült híd átszelte az akkor még csak részben gátokkal védett Wilhelmsburg-szigetet, és nagyjából a mai Georg-Wilhelm-Strasse-n húzódott.
A francia korszak végét követően az épületet a kereslet hiánya miatt már nem tartották karban. A kellően nem védett építményt már 1817-re teljesen elpusztította a jég, és nem is építették újjá.
1828-ban a szenátus főtanácsosa, Karl Sieveking nagyon világosan megfogalmazta, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a Hamburgból Harburgba vezető úton: “A legveszélyesebb rész az Elba átkelése volt Harburgból Hamburgba, a Wilhelmsburg szigeten keresztül. Részben csónakokkal, részben parasztkocsikon utaztam Wilhelmsburgon keresztül, részben gyalogosan haladtam két csónaknyi utazás között.”
Csak az iparosodás, a németországi vasutak terjeszkedése és a Német Birodalom 1871-es megalapítása teremtette meg a gazdasági és politikai feltételeket egy rögzített Elba-átkelő híd megépítéséhez.
A helyi fuvarozási üzletágtól való félelem miatt a Hannoveri Királysághoz tartozó Harburg kezdetben ellenállt a Lehrte–Harburg vasútvonal 1847-ben történő megnyitásának.
A vonatok csak a Hamburg-Venlo vasút 1872-es befejezését követően indulhattak a hamburgi Grasbrook-szigeten ( ma Hafencity ) található Venlo állomásra. 1887-től lovas kocsik közlekedhettek a Veddelből Hamburgba, az Új Elba hídon keresztül. 1899-től, a Süderelbe első hídjának megépítésével folyamatos közúti kapcsolat jött létre Hamburg és Harburg között.
Az első közúti híd az Észak-Elbán 1884 és 1887 között épült meg, a jellegzetes Lohse-rendszer szerint Új Elba-híd néven – ellentétben az 1872-es vasúti híddal, amely mintegy 250 méterrel távolabb van nyugatra. A híd két neogótikus portált kapott Wilhelm Hauers és August Pieper építészek jóvoltából, amelyeket 1886-1888 között építettek meg. Mindegyik portálnak volt egy második átjárója a híd jövőbeli bővítéséhez.
1928 és 1929 között az első építményhez egy második teljes falú hidat építettek.
1957-től 1960-ig átfogó szélesítés történt, az eredeti, 1887-ből származó nyugati hidat, valamint a téglából és homokkőből készült neogótikus portálokat sajnos lebontották.
Az eredetileg keleten, 1929-ben emelt hidat mindkét irányban egy-egy fedélzeti híddal bővítették, ami jelenleg középen áll. A szállításhoz elegendő belmagasság megteremtése érdekében az 1929-ből származó tömör faltartókat 2 és fél méterrel megemelték. A két fedélzeti híd egyéni forgalomra szolgál, a közöttük lévő hídszerkezet 1929-től a tömegközlekedés számára van fenntartva – az 1970-es évek közepéig a villamos, annak 1976-os megszűnése óta pedig a HHA városi autóbuszai használják.
