Seekampfabzeichen der Luftwaffe

A Luftwaffe Tengeri Csata Jelvénye volt a legutolsó, melyet Hermann Göring rendelete alapján 1944. november 27-én megalapítottak a teljes Luftwaffe állomány részére ( katonai, hivatalnoki, és civilek ), akik bármilyen típusú kereskedelmi vagy egyéb hajón részt vettek légi vagy tengeri mentésekben. Mivel a Haditengerészetnek nem volt saját Légügyi Hivatala, ezért azok a hadi tengerészek, akik bármilyen légügyi tevékenységet végeztek, azok Göring és a Luftvaffe teljes ellenőrzése alá kerültek.

A kitüntetés adományozása a szolgálati napokon, a tengeren eltöltött idő után történt volna. Minden szolgálati nap 10 óra tengeren eltöltött időtartamnak számított.

A kiérdemlés követelményrendszere:

1, Luftwaffe parancsnokok és a legénység részére, akik kereskedelmi vagy más speciális hajón

a, 6 nap az északi vagy a keleti tengereken, az 5-dik és a 20-dik hosszúsági, és a  déli 60-dik szélességi fok között

b, 20 nap a Földközi-tengeren, kifejezetten az Égei-, és a Fekete-tengeren

2, Luftwaffe parancsnokok és a legénység részére, akik légi és/vagy tengeri mentésekben vettek részt:

a, Minimum 20 nap mentési kísérletben való részvétel vagy minden nap 3 óra tengeren való szolgálati idő

b, 10 nap tengeren, sikeres mentésben való részvétellel

A jelvényt adományozási okirattal adományozták volna. Viselésének helyeként a zubbony bal zsebének alsó részét jelölték ki.

A jelvény nem lett volna adományozható ugyanolyan akcióban való részvételért, amiért már más Haditengerészeti Jelvény adományozásának felelt meg a személyzet.

A jelvény koszorúja aranyozott, felül az ezüstözött sassal. A központi motívum egy nagy árboc csúcsos mentőhajó, ami füstöt ereget ki a kéményéből.

Az 1945 elején, a Luftwaffenverordnungsblatt-ban megjelent hivatalos bemutató fotója

A helyzetet bonyolítja, hogy a Bundeswehr azt hihette, hogy a jelvény alapításra került ( vagy tudatosan alapította meg a Bundeswehr is ), ezért legyártatták Steinhauer & Lück cégével, így létezik 1957-es változata.

A korai gyűjtők ezért azt hitték, hogy a jelvény valóban létezik. Ebben megerősítette őket Steinhauer & Lück és Rudolf Souval is, mert elkezdték gyorsan gyártani a horogkeresztes változatokat is. A korai, nagyon jó minőségű másolatokon többnyire Steinhauer & Lück formavilágú sast láthatunk. A jelvénytest félig könnyített kivitel, és Angolia könyvében is eredetiként szerepel.

Ettől függetlenül, bármilyen aukciós oldalon vagy kereskedőnél látunk verdefényes, viseltes, részlet gazdag vagy elnagyolt Luftwaffe Tengeri Csata Jelvényt, mindegyik másolat, mert gyártásra nem kerültek.