A Háborúk kutyái: 1. rész
A Cane Corso egy olasz kutyafajta, azonban az eredete az ókori római légiók harci kutyájáig, a Canis Pugnax-ig vezethető vissza.
A Pugnax jelentése: harc, küzdelem, ütközet.
A római légiók mindenhová magukkal vitték. Harci kutyaként szolgált a háborúkban ( mindig az első sorokban harcoltak ), és kisebb összecsapásokban, de nagyvadak elejtésére is kiképezték őket.
Azonban, nemcsak a frontvonalakon teljesítettek szolgálatot. Az ókori Róma területén nyáj-, állatok őrzésére, és vagyonvédelemre – házak, birtokok őrzésére – is előszeretettel tartották őket. Sőt, a kereskedők kísérő kutyáiként is fontos szerepet játszottak. Határozott, robosztus, hatalmas kiállása, impozáns megjelenése tiszteletet parancsolt az ókortól napjainkig.
Ókori szobrai, mozaikjai jól ismertek a fajta megjelenésének helyéről, azaz Dél-Olaszországból.
Olaszországon kívül keveset tudnak a fajról, sőt származási országukban is, mivel a mezőgazdaság gépesítése közben feledésbe merültek, majd a fajta első feljegyzései csak a XVI. században jelentek meg újból.
A fülek és a farkak megkurtításának célja, hogy a zsákmány, vagy ellenfélnek minél kevesebb esélye legyen az érzékeny pontok megragadására. A sok bőr ugyanezt a szerepet töltötte be, így egy nyakba való harapás sem ért lágy részeket.
Az évezredek múlásával ennek a kutya fajtának a funkciója is átalakult. Az 1970-es évekre családi kutyává vált, a házak és családok őrzése mellett a mezőgazdaságban parasztházak, mezőgazdasági nehézgépek őrzésére használják őket.
A Cane Corso, és az őse, a Cane Pugnax időnként még napjainkban is a Corcéga néven is visszaköszön. A Corcéga szó a latin kohorsz szóból származik ( 1 légió = 10 kohorsz / 1 kohorsz a légió nagyságától függően 300-600 fő ), ami bátor, erős és férfiast is jelent.
Az ókori leírásokban több népszerű mondás is fenn maradt a fajtáról, mint például: “Ez rosszabb, mint a Corso harapása”.
