Gudrun Burwitz – leánykori nevén Gudrun Himmler.
1929. augusztus 8-án született Margarete Himmler ( született: Margarete Boden ) és Heinrich Himmler gyermekeként.
A háború végén az amerikai erők fogságába került, édesanyjával együtt letartoztatták, majd olaszországi, franciaországi és németországi felügyelet alá kerültek. Innen Nürnberg-be szállították őket, hogy tanúskodjanak a tárgyalásokon. 1946. novemberében helyezték szabadlába mindkettőjüket.
Gudrun később, és keserűségtől telten az életének legnehezebb pillanatának nevezte meg azt az időszakot, és azt nyilatkozta, hogy vele és édesanyjával úgy bántak, mintha apja bűneiért nekik is meg kellett volna megfizetniük.
Soha nem volt hajlandó lemondani a nemeti szocialista ideológiáról, és arra törekedett, hogy összefüggésekben igazolja az apja cselekedetiet. Azok, akik ismerték őt, azt mondták, Gudrun megalkotta az apja “aranyozott képét”.
A háború utáni évtizedekben figyelemreméltó közszereplője volt a Stille Hilfe ( Csendes segítség ) elnevezésű szervezetnek, mely segítséget nyújtott a veterán SS katonáknak.
Oliver Schröm – Andrea Röpke: Stille Hilfe für braune Kameraden című könyv íróinak véleménye szerint Gudrun volt a “schillernde Nazi-Prinzessin”, azaz a Lenyűgöző náci hercegnő.
