Időről-időre felmerül gyűjtői közösségekben, hogy ki, vagy mely személyek lehetnek azok, akik a legnagyobb gyűjteményekkel rendelkeznek az érdeklődési körünkben.
Az köztudott, hogy rengetek csendes gyűjtő él a világon, akik nemcsak komplett relikvia szobákkal, padlásterekkel, hanem komplett relikvia házakkal rendelkeznek, mások e célból külön széf szobákat bérelnek a bankoknál.
Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az első számú német relikvia gyűjtemény tulajdonosa Kevin Wheatcroft.
A New York Post 2015-ös cikke:
Kevin Wheatcroft 5 éves korában szokatlan karácsonyi ajándékot kért a szüleitől. Egy repeszekkel vert német Waffen-SS sisakot.
A következő évben, a Monte Carlo-ban megrendezett autó aukción egy G4-es Mercedes-t kérd multimilliomos édesapjától. Azt a Mercedes-t, mellyel a vezér 1938-ban beautózott a Szudéta-vidékre.
Tom Wheatcroft, Kevin édesapja nem vette meg az autót, így Kevin egész úton hazafelé sírt.
Amikor Wheatcroft 15 éves lett, a nagymamájától annyi pénzt kapott, hogy megvásárolhatott három darab működőképes II. Vh-s dzsipet, melyeket Shetlands-nál találtak. Ezeket eladta, a bevételből további négy autót, majd ezek eladásából egy páncélost vásárolt.
Wheatcroft, 16 éves korában ott hagyta az iskolát és az apja építőipari cégénél kapott munkát. Szabad idejében Európa és Észak-Afrika harctereit kutatta és ezeken a helyeken túrázott. Felvásárolt minden alkatrészt és járművet, melyet aztán otthon felújított.
Wheatcroft most 60 éves, gyűjteménye pedig 160 millió dollárt ér. Az angliai Leicestershire-ben él, igazgatja az apja által rá hagyott cégét, és a hadi múzeumát.
De szenvedélye továbbra is a német relikviák, hari járművek, felszerelési tárgyak, és egyéb emléktárgyak gyűjtése. Hivatalosan a gyűjtemény sosem lett felbecsülve, nincs róluk nyilvántartás vezetve, de óvatos becslések szerint minimum 160 millió dollár az értékük. Azóta a gyűjtemény már tartalmazza a vezér G4-es Mercedes gépkocsiját is.
Wheatcroft elismeri, hogy megszerzési vágya feltehetőleg már beteges, de nem tud ellenállni a német relikviák gyűjtésének.
Jean Baudrillard, a francia teoretikus véleménye szerint a gyűjtési vágy többnyire a pubertás kort megelőzően, majd 40 év felett jelentkezik, és főleg a férfiaknál.
Manapság ez már nem annyira érvényes, hiszen nemcsak férfiak, hanem hölgyek is gyűjtenek relikviákat, a nagyvilág gyűjtői között több militária gyűjtő hölgy személye is ismert, és sem férfiak, sem hölgyek esetében már nemcsak és főleg nemcsak a gyerekkorhoz, majd 40 év feletti korhoz köthető a gyűjtési szenvedély felbukkanása.
Wheatcroft esetében, mint oly sok esetben mozgatórugóként az szolgált, hogy édesapja harcolt a II. Világháborúban. Az apa egy német hölggyel, Lenchen-el tért vissza Angliába, akit feleségül vett.
A német relikviák iránti érdeklődés ismét a virágkorát éli. Az árak folyamatosan emelkednek, a relikviák hosszabb időre “leülnek” gyűjteményekben, így egyre nehezebb minőségi relikviához jutni. Az Internet miatt sokkal könnyebben cserélnek gazdát a relikviák. Az üzletbe beszálltak az orosz, amerikai és Közel-keleti gyűjtők. Wheatcroft legnagyobb riválisa egy orosz gyűjtő lett.
Kevin apja, Tom mindig is támogatta fia szenvedélyét. Kevin később így nyilatkozott édesapjáról: “Nemcsak az apám, hanem a legjobb barátom is volt!” Édesapja 2009-ben hunyt el. Hét gyermeke közül mindent egyre, kevin-re hagyott. Így a testvérei már nem beszélnek vele.
A relikviák beszerzése egyre nehezebb, mert sok országban, azok aukciós piacterein és a közösségi médiákban szigorúan szabályozzák, és tiltják a témáról folytatott beszélgetéseket és/vagy képfeltöltéseket.
Pontos adatok nem mutathatók ki, de a német relikviák éves kereskedelmi forgalmát alap hangon körülbelül 47 millió dollárra becsülik.
David Irving militária kereskedő 2009-ben 5750 dollárért adta el A. Hitler sétapálcáját, mely korábban Friedrich Nietzsche tulajdonát képezte.
Eközben a Harmadik Birodalom autóinak kereskedelme is zajlik – 2009-ben Hitler egyik Mercedesét majdnem 7,8 millió dollárért adták el.
Kevin már megkísérelte rendezni a gyűjteményét, késő estékig katalogizálva azokat, és gyakran utazott Cornwall-be, ahol hatalmas költséggel helyreállította az egyetlen létező Kriegsmarine Schnell-Boot hajót.
Wheatcroft nemrégiben újabb 12 konténert és két pajtát vásárolt a gyűjteménye bővítéséhez.
“Minden tárgynak van egy története, és megérdemlik, hogy foglalkozzunk velük. A történelem egyik paradoxona, hogy pont a német relikviák a leg értéktartóbb befektetések 1945. májusa óta.” – mondja Kevin Wheatcroft.
Wheatcroft rengeteg német páncélos, és páncélozott harci jármű tulajdonosa. Emellett Wheatcrof rendelkezik a legnagyobb Kettenkrad gyűjteménnyel.
- “Ezek nagyon jó néznek ki” – mondta vigyorogva.
„A Panzer IV 25 000 dollárba került nekem, amikor vettem. Most két és fél millió dollárt ajánlottak érte, de nem adtam el.” – mondja Wheatcroft.
“Ugyanez a helyzet a félláctalpasokkal. 1500 dollárért vettem őket, most 235 000 dollárt fizetnének értük. kell ennél jobb befektetés?!” – tette hozzá Wheatcroft.
“Megpróbáltam összeadni a harci járműveim értékét. 78 millió dollárnál feladtam. Elvesztettem a fonalat, hol tartottam a hangárban.”- meséli felnevetve Wheatcroft.
“Mindenki azt hiszi, hogy egy elkényeztetett gyerek voltam, aki mindent megkapott az apjától. Valóban, örököltem egy versenypályát és egy céget. Azonban, apám csak akkortól támogatta a hobbimat, amikor azt látta, és bebizonyítottam neki, hogy a gyűjtemény pénzügyileg működtethető és fenntartható.
“Néha egy-egy tárgy nem annyira érdekes, mint a háttér története. Ilyenek például a Berghof-ból származó borospalackok. Habár, az egészet felrobbantották, de egy barátommal Adrian-al 1989-ben átmásztunk a romokon, és találtunk egy szellőzőnyílást, melyen lemásztunk a romok alá. Fáklyákat gyújtottunk, majd folyosókat és szobákat találtunk, ahol rekeszekben voltak a bontatlan boros palackok. Nem hagyhattuk ott, így elhoztuk őket.” – meséli ismét nagyot nevetve Wheatcroft.
Wheatcroft háza mögött egy gyönyörű almafa liget látható, melyet meglepő módon egy Krupp tengeralattjáró ágyúja őriz.
“Szigorú szabályok között kell élnem az életemet” – folytatja Wheatcroft. ” Nem mutatom meg mindenkinek a gyűjteményemet, mert kevesen értik és értékelik mind a motívumokat, mind a relikviákat. Az emberek nem értik, vagy nem akarják megérteni az értéküket és azt milyen jó befektetés német relikviákat gyűjteni.”
