Az Otto Schickle idővonal ugyanolyan jól nyomon követhető, mint a Schwerin, Meybauer, Steinhauer & Lück és Juncker idővonala.
Az első Schickle kitüntetés katalógus 1938. júniusában, majd az első Schickle U-boot Jelvények először az 1940. júniusi katalógusában jelentek meg.
Korábban azt feltételezték, hogy Schickle 1941 közepén még nem készíthetett cink kitüntetéseket, azonban ennek a feltételezésnek nincs semmiféle alapja, hiszen tisztán látható, hogy S.H.u.Co. is használt cink alapanyagot kitüntetéseinek gyártásakor ( lásd példának az S.H.u.Co., 41. gyártójeles Gyalogsági Rohamjelvényeit ). Ezen kívül Schickle is gyártott cink magvas Vaskereszteket.
Sőt, B.H. Mayer és Funke & Brüninghaus kizárólag cink alapanyagú Haditengerészeti kitüntetéseket gyártott, melyek hátlap szerelvényezése teljesen eltért a Schickle által használt megoldástól.
Az, hogy egy vagy több gyártó a későbbiekben hozzájutott Schickle gyártósoraihoz, raktáron maradt termékeihez és zsanér, tűző-, és beakasztókampó készleteihez, kizárólag spekuláció.
Azt is tudjuk, hogy a Kancellária ( Präsidialkanzlei ) 1941. július 1-én törölte Schickle-t a gyártó listájáról. Ezt az 1941. július 1-én kiadott Uniformen-Markt-ban közölte is:
“Wer Anfertigungen der genannten Art weiterhin von der Firma Schickle bezieht, macht sich strafbar.”
“Azok a személyek, akik továbbra is átveszik a Schickle cég termékeit, maguk is felelősségre vonhatóvá válnak.”
Schickle megmaradt raktár készleteinek további értékesítése szükségessé tette az LDO felügyeletét és jóváhagyását. Ez az ok elveti azt a feltételezést, miszerint más cégek megpróbálták volna használni Schickle gyártási módszereit és háborús időszakban készült szerelvényezéseit.
Mindenesetre, a hármas típusú Schickle formán a minőségi “Feinzink” került felhasználásra, nem pedig a későbbi “fekete ötvözetek”. A hármas típusú Schickle cink termékeket négy alváltozatra osztjuk a hátlap szerelvényezések alapján.
