Vaskereszt 1. osztály – 65 – Klein & Quenzer, Oberstein – Frostig!!!

Leírás

Raktári állapotban ( a sötétebb foltok, csak az árnyék ), az úgynevezett Frostig kerettel! Magtípus a Maerz könyve alapján ( betűkód szerint ) a B-típusú mag, a gyűjtőtársadalom számkódos besorolása szerint pedig az 5-ös mag. Érdekes, hogy a szám és a betűkód teljesen eltér egymástól, melyet ugyanaz a gyűjtőtársadalom használ.

További érdekesség, hogy Klein & Quenzer, Oberstein Vaskereszt 1. osztályai gyakorinak mondhatók, azonban a Frostig állapotban lévők 100%-os ródium bevonattal extrém ritkának tekinthetők.

A ródiumos bevonat inkább a ‘100’-as Wächtler & Lange és a ’26’-os B.H. Mayer Vaskereszt 1. osztályaira jellemző.

Mi is az a Frostig – ródiumos bevonat:

Az úgynevezett Frostig ( hűvös, fagyos ) állapot és a ‘Hochpolierte Kanten’  – Erősen felpolírozott élek

frostig-weiße Finish / fagyos-fehér kivitel

A ródium bevonat egy olyan általános eljárás, mely növeli az ékszer felületének karcállóságát, miközben ragyogó megjelenést ad számára.
A ródium egy ritka, ezüstfehér színű fém, amely közel 10-szer drágább, mint az arany, ami arra késztet bennünket, hogy feltegyük a kérdést, miért használják a ródiumot egyszerűen ékszerek bevonására ahelyett, hogy ékszerek alapanyagaként használnák fel. A válasz erre az elem másik kiemelkedő jellegzetessége – az a tény, hogy rendkívül törékeny.
A ródiumot 1803-ban felfedezte William Hyde Wollaston, aki először különítette le a platinától. A latin rhodon után nevezte el, amely rózsát jelent. Wollaston volt a palládium felfedezője is.
Nem található meg ásványi formában, csak nyomokban van jelen a platina vagy nikkel ércekben. A világ ródiumának 80% -a Dél-Afrikából származik, és a világ mindössze 20 tonnát termel ki egy évben.

Az 1930-as években néhány ezüstkészítő kezdte el használni a ródium bevonatot, hogy olyan ezüst evőeszközöket hozzanak létre, amely nem igényel gyakori polírozást. A ródium felületkezelése fehér arany és ezüst ékszerekre terjedt ki, amely így rendkívül tartós, sötétedésálló felületet teremthet.
A ródium-bevonatok leggyakrabban alkalmazott módszere az elektrolízises eljárás. Ez magában foglalja anyagnak egy ródium alapú bevonó oldat hevített fürdőjébe való süllyesztését, melybe elektromos áramot vezetnek. Ez a folyamat azt eredményezi, hogy a ródium oldatból a befogadó felülethez tapad. A ródium-galvanizáló oldatok tipikusan ródium-szulfátot, kénsavat és vizet tartalmaznak.

A ródium a visszatükröződésétől eltekintve olyan védő tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek funkcionálisan hasznosak fémek bevonására. Emellett keményebb fém, mint az arany, ami azt jelenti, hogy karcolásállóbb és jobban képes túlélni a mindennapi kopás nehézségeit. A ródium soha nem fog elszíneződni vagy elhomályosodni. Emellett keményebb fém, mint az arany, ami azt jelenti, hogy karcolásállóbb és jobban képes túlélni a mindennapi kopás nehézségeit. A ródiumot alkalmanként ezüstben ( elsősorban karcolásálló tulajdonságai ) és platinában ( ragyogása érdekében ) is használják.