“Fällt Klessin, fällt Berlin!” – “Ha Klessin elesik, Berlin is elesik!”
II. Világháborúban elesett német katonák földi maradványait találták meg a fő út mellett.
A Berlin ostroma során elesett körülbelül ezer német katona földi maradványai még mindig valahol a föld alatt vannak. 75 évvel a háború befejezését követően még mindig önkéntesek tucatjai keresik az elesetteket.
Azt a napot Jutta Höhn sem fogja elfelejteni sosem, amikor a fia kocsifeljárót kezdett kiépíteni a házuk előtt Klessin-ben, az Odera partján fekvő kis településen, közel a lengyel határhoz. Amikor a földmunkálatokat megkezdték, először háborús löszereket találtak, ezt követően pedig emberi csontok kerültek elő. A gödörből 8 elesett német katona koponyái, sisakjai, csontjai, csizmái….stb. bukkantak elő.
Klessin: 1945. február 4-én egy Volkssturm zászlóalj tartózkodott a városban, melyhez nem sokkal később a Panzergrenadier Division “Kurmark” első egységei érkeztek meg Münchenből. Az itt folyó csata a Kessel Klessin ( Klessin-i katlan ) néven vált ismertté.
A németek súlyos veszteségeket szenvedtek a védelmi csaták során, majd teljesen felmorzsolódtak, így március 22-én fel kellett adniuk Klessin védelmét. A súlyos harcok alatt, a város közepén lévő vár szinte teljesen megsemmisült. A védelmi harcok során körülbelül 300 német katona esett el, és csak néhányuk földi maradványa került eddig elő.
1945 óta a földben:
Az ásatást végző szervezet a ‘Verein zur Bergung Gefallener in Osteuropa” ( VBGO ) technikusa Werner Schulz a földi maradványokon megtalálta a katonák személyazonosító céduláit is: “A személyazonosító céduláikból és a rohamsisakjaikból könnyen beazonosítható, hogy német katonákról van szó!”
Az ásatási munkálatok közben a szakértők kiszélesítették a feltárandó területet, ahol újabb négy katona maradványaira bukkantak a Höhn család háza és a Dorfstraße között. Itt is megtalálták a személyi azonosító cédulákat, ezen kívül még jegy gyűrűket is találtak.
Kemény harcok a háború utolsó évében:
Senki sem tudja pontosan, hogy még hány német katona maradványai lehetnek még Klessin és Klessin vonzáskörzetében. 1945 elején a Vörös hadsereg átlépte az Odera-folyót, hogy mihamarabb elérjék Berlint. A Wehrmacht mindent megtett annak érdekében, hogy lassítsa a szovjet erők előrenyomulását. A német katonák már a szülőföldjükért harcoltak, a családjaikat védték foggal és körömmel. Nem volt már szükség a Führer azon kijelentésére, miszerint az utolsó emberig tartani kell minden vonalat és minden harci állást. A Klessin katlant követően már egyetlen helyen sem harcoltak ilyen hosszú ideig német egységek. A német katonák bár bátran ellenálltak, de a szovjet túlerő végül legyűrte őket. A várból csak törmelék maradt, miközben maga a falu is teljesen elpusztult. Az egymásnak feszülő két hadsereg elesett katonái az árkokban és az utakon feküdtek. A háború befejezését követően sok család hiába várta haza a testvéreket, az apákat, a férjeket, és a fiúkat.
A helyi lakosság pedig most emlékművet szeretne emeltetni a volt kastély helyén, ahol most fák nőnek.
2009 óta az önkéntesek rendszeresen keresnek elesett katonákat, szondákkal, markológépekkel és lapátokkal. Habár, évente csak kétszer két hétig áshatnak ott, ahol a lövészárok és az utcai harcok folytak.
“Az elmúlt évek során már több tonnányi földet mozgattunk meg, és sok-sok kilométernyi árkot nyitottunk fel”- mondta Albrecht Laue, aki koordinálja a feltárási munkálatokat.
“Eddig összesen 120 német és 100 szovjet katona maradványait találtunk.”- folytatta.
A szemtanúk és a történészek által készített jelentések, de a régi légi felvételek is jelzik a lehetséges harci zónákat, és az esetleges sírhelyeket. Jutta Höhn háza előtt is egy ilyen “gyanús” hely volt. Körülbelül egy évvel a háború befejezése után a terület lelkipásztora meglátogatta Klessin-t, és látta az ismeretlen katonák sírjait, amelyek pontos helyzetét egy levélpapírra vázolta fel.
“Klessin teljesen elpusztult!” – jegyezte meg a lelkész, majd folytatta: “A terület jelentős része még midig nincs feltárva.”
Eredetileg Laue csak a saját nagyapja sorsára akart fényt deríteni, aki a Szovjetunió területén esett el. A ma 46 éves hamburgi egy, a világszerte ismert kutatási szervezetet vezet. Önkéntesei Oroszországból, Lengyelországból, és további más országokból szerveződtek, hogy segítsék a kutatási misszió tevékenységét.
A mottójuk: “Ha mi nem tesszük meg, ki tenné meg helyettünk!” Amennyiben az egyesület tagjai nem keresik meg az elesetteket, földi maradványaik nagy eséllyel örökre Oderbruch földjében maradnak.
A rokonok és a hozzátartozók türelmesen várnak:
A 23 éves Lara Hindra gondosan összeállítja a csontvázakat, meghatározza a nemüket és a korukat, majd dokumentálja a csontokon látható sérülési nyomokat. Mindezen információk sokat segítenek az elesettek azonosításában, és a haláluk okaiban.
“A halottak leszármazottjai és rokonai közül még sokan élnek, és szeretnék tudni, mi történt velük. Ez pedig nagyon fontos a számomra!”
A szervezet az összes megtalált dokumentumot a berlini székhelyű Szövetségi Levéltárba küldi. Az azonosíthatatlan halottak maradványait pedig a közeli katonai temetőbe helyezik örök nyugalomra.
