Kitekintő: A Volugrafo Aermoto 125
Az Officine Meccaniche Volugrafo egy olasz cég volt, amely a II. Világháború alatt miniatűr motorkerékpárokat gyártott, a háború után pedig rövid ideig egy kisautó típust, a Bimbo46-ot, Torinóban.
Ezenkívül, a cég pótkocsik, repülőgép-alkatrész és benzin szivattyúkat is gyártott.
A Volugrafo Aermoto 125 “Volugrafo” egy ejtőernyős motorkerékpár, amelyet 1942-től gyártottak az olasz hadsereg számára. Eredtileg 1939-ben egy könnyű motorkerékpárnak tervezte Claudio Belmondo.
A II. Világháború kitörésekor a tengelyhatalmak megkezdték a C3 hadművelet tervezését Málta inváziójára. Az olasz hadsereg egy ejtőernyős motort akart használni a hadművelethez. Belmondo a könnyűsúlyú motorkerékpárt Aeromoto 125-re tervezte át, hogy megfeleljen a hadsereg követelményeinek. A prototípust 1942-ben készítették el, és a következő évben kezdték el gyártani.
A hadsereg első rendelése 600db kismotorra szólt, amelyet a Tarquinia térségében 1943 nyarán felállított 183. ejtőernyős hadosztály Ciclone egyik zászlóaljának szántak. A motorkerékpár a Tarquinia ejtőernyős iskolát, a San Marcót is felszerelte.
A gyártás a torinói Volugrafo üzemek bombázása után Favria-ba került, és 1944-ig folytatódott is. Összesen 2000 darabot gyártottak le ebből a kismotorból.
A németek felvásárolták ezeket a motorokat. Elvitték őket a 183. ejtőernyős hadosztálytól, és folytatták a gyártást; különösen a Luftwaffe ejtőernyős egységeihez osztották be az Adriai-tenger partján és Róma térségében.
A keret dupla bölcsős, merev, acélcsőből készült. A motor egy 123 cm³-es kétütemű egyhengeres, 2 lóerős motor. A kipufogógázokat a keretcsövekbe vezették. A sebességváltó láncos, a váltó kétfokozatú, váltó- és dobfékes. A két kerék gumija ikergumiköpeny. Landolást követően az összeszerelése 2 percet vett igénybe. Egy katona szállítására alkalmas, de egy segédkeret felszerelésével ( Aviolanciabile trolley “AV” típus ) egy második katona, vagy akár felszerelés szállítására is alkalmassá vált.
