Kitekintő: Lee Marvin 1924. február 19. – 1987. augusztus 29.
Filmen szerintem szinte mindenki látta, könyvben feltehetőleg kevesebben olvasták. Nekem könyvben jobban tetszett, mint általában, minden megfilmesített téma, nekem valamiért könyvben jobban tetszett. Állítólag, ha először elolvasod, majd csak aztán nézed meg, akkor a könyv nagyobb benyomást tesz rád, ha fordítva teszed, akkor a film tetszik jobban. Háát, nem tudom. Nekem könyvben minden jobban átjön, feltehetőleg azért, mert egy könyvben jobban ki lehet dolgozni a teljes történeteket, mint az 1-2 órás filmekben. Állítólag ezért menő a streaming szolgáltatás a sorozatokkal, mert az 1-2..stb évados soroztok jobban kidolgozzák a sztorikat.
A II. Világháború alatt tengerészgyalogosként szolgált a Csendes-óceáni hadszíntéren. Összesen 21 sziget elfoglalásában vett rész. Súlyosan megsebesült, majdnem belehalt a sebesülésébe, amikor a Saipan-i csata során az egységének nagy része elesett. Megkapta a Bíbor Szívet, 13 hónapot töltött kórházban. Háborús élményei az egész életére kihatással voltak.
De, hogy lett színész?!
Miközben vízvezetékszerelő segédként dolgozott a háború után egy, a New York állam északi részén lévő helyi közösség kis színházában, a próbák során az egyik színész megbetegedett, így felkérték Marvin-t, hogy helyettesítse a színészt. Megtetszett neki a színészet, így heti 7 dollárért munkát vállalt annál a színháznál, ahol addig vízvezetékszerelő volt. Nem sokkal később Greenwich Village-be költözött, ahol az American Theatre Wing-nél színészetet tanult.
Marvin 1951-ben debütált a filmvásznon, a You’re in the Navy Now (1951) című filmben. Ez a film volt különben Charles Bronson debütálása is. A The Wild One (1953) című filmben motoroznia kellett, de ő nem tudott, ezért megtanult motorozni, majd vett magának egy motort, amivel a sivatagi versenyeken versenyzett.
Színész társai időnként panaszkodtak a nyers modorára. Nem volt szentimentális ember, mindössze 4 emléktárgyat tartott meg a pályafutása során. Az egyik az 1965-ös Oscar-díja, a másik National Cowboy Hall of Fame-től kapott idézet a The Man Who Shot Liberty Valance című filmben nyújtott alakításáért (1962), a “Vándorcsillag” című aranylemeze és a magas sarkú cipő, amellyel Vivien Leigh megverte a Bolondok hajójában (1965).
Kevesen tudják, de Marvin gyűlölte a leghíresebb filmjét, a Piszkos tizenkettőt ( 1967 ), amelyet saját bevallása szerint kizárólag a pénzért vállalt el, és azt nyilatkozta, hogy a film egyetlen pontján sem hasonlít egy valódi háborúhoz.
Sokkal jobban kedvelte a Hell in the Pacific (1968), és a The Big Red One (1980) című filmjeit, amelyek erős háború ellenes érzéseit tükrözte.
A Nagy Vörös Egyes nekem könyvben szintén jobban tetszett.
Sokan látták az 1970-es években Cairns-ben, ahol sokat horgászott. Késő esténként bement a kedvenc helyi bárjába egy rövidnadrágban és mezítláb. Leült a zongorához néhány órára, és mindig nagyon fáradtnak tűnt.
