1946-ban, nem sokkal az ítélethirdetést követően Hermann Göring öngyilkosságot követett el. Göring kétszer nősült. Első felesége – Karin von Kantznow – 1931-ben hunyt el. Négy évvel később a birodalmi marsall az ünnepelt színésznőt, Emmy Sonnermann-t vezette oltár elé.
Ebből a házasságából 1938. június 2-án Berlinben született meg Edda Göring. Keresztapja maga Adolf Hitler volt.
A II. Világháború befejező szakaszában Göring, a családjával együtt visszavonulta Berchtesgaden közelében lévő Obersalzberg-i hegyvidéki otthonába. 1945. május 8-án a Wehrmacht feltétel nélkül letette a fegyvert, majd május 21-én, néhány nappal Edda hetedik születésnapja előtt, édesanyjával együtt internálták az Egyesült Államok által felügyelt Luxemburg-i Mondorf-ban lévő Palace Hotelbe, kódnevén: Camp Ashcan.
1946-ban szabadon engedték őket, így ők visszavonultak a Nürnberg közelében, Neuhaus-ban lévő házukba, a Burg Veldenstein-be.
Egy amerikai tiszt, John E. Dolibois látogatta itt a családot, aki Eddát gyönyörű, hetyke, udvarias és okos gyermekként jellemezte. Edda engedélyt kapott, hogy a nürnbergi tárgyalás során látogathassa édesapját a börtönben. Göring-et háborús bűncselekményekben bűnösnek találták, és halálra ítélték. A kivégzést 1946. október 15-re tervezték, azonban Göring az előző éjjel öngyilkosságot követett el egy ciánkapszula lenyelésével.
1946. áprilisában Emmy és Edda már egy kis házban éltek Sackdilling-ben. 1948-ban már Hersbruck-ban élt édesanyjával és nagynénjével, Else Sonnemann-al. Belépett a bajorországi Sulzbach-Rosenberg-ben lévő St Anna-Mädchenoberrealschule ( Szent Anna leány Középiskolába ). 1948. novemberében a család Etzelwang-ba költözött, hogy közelebb legyen az iskolához.
1949-ben Emmy jogi problémákkal szembesült néhány értékes vagyontárggyal kapcsolatban, melyek Eddát illették, de ő még fiatalkorúként nem rendelkezhetett felettük.
Egy 1959-es magánlevelezésben, egy ismeretlen rokon így írt Eddáról: “Az a kislány most már egy fiatal, csinos, karcsú, szőke hajú hölgy. Édesanyjával él együtt egy modern lakóház ötödik emeletén München belvárosában.”
A müncheni egyetemen szerzett diplomát, majd egy rehabilitációs klinikán dolgozott. Otthonában ápolta betegeskedő édesanyját, Emmyt, egészen annak 1973 nyarán bekövetkezett haláláig.
Edda Göring ugyan megtartotta a nevét, de a sajtó folyamatos érdeklődését szinte mindig visszautasította.
Az 1970-es években 5 évig dolgozott a Stern magazin újságírójának, Gerd Heidemann-ak. Heidemann megvásárolta Eddától a Carin II jachtot, amely Hermann Göringé volt. Peter Wyden szerint ” Heidemann elbűvölte Eddát. Jóképű volt, nem volt házas, így összejöttek. A társadalmi eseményeket folytatódtak a hajón, ahol olyan veteránok is megfordultak, mint Karl Wolff és Wilhelm Mohnke.
Néhány évig részt vett politikai eseményeken, de később visszahúzódó lett.
1986-ban adott egy tévéinterjút, illetve az 1990-es években is megszólalt egy alkalommal. Nyilvánosan ekkor sem foglalt állást a Harmadik Birodalomról vagy a holokausztról, de az 1946-ban halálra ítélt, ám a kivégzése előtt öngyilkosságot elkövető apjára így emlékezett vissza egy, az 1990-es éveben adott interjún:
„Nagyon szerettem őt, és az is nyilvánvaló volt számomra, hogy ő is mennyire szeretett engem. Így emlékszem rá, nem látom őt másképpen. Számomra ő egy jó apa volt. Valójában én azt feltételezem, és úgy érzem, hogy a legtöbb embernek még mindig kedvező a véleménye édesapámról, kivéve talán az Egyesült Államokat.” – fogalmazott Edda.
2010-ben Edda azt nyilatkozta nagybátyjáról, Albert Göring-ről a The Guardian cikkében:
“Személyes befolyását felhasználva mindig segített a rászorulókon, akár anyagilag is támogatást tudott nyújtani. Amint szükségessé vált a hatóságok, vagy magasabb befolyású tisztviselők bevonása, édesapám mindig a segítségére sietett és támogatta a munkáját.”
A Nyugat-Német és az újra egyesült német kormány mindig is megtagadták Edda Göring-től azt a nyugdíjat, amelyet általában a régi német birodalom kormányminisztereinek gyermekei kaptak. 2015-től a jelentések szerint még mindig Münchenben él.
2015-ben ismét sikertelenül kért kártérítést a bajor Landtag-tól, az apja örökségének kisajátítása miatt.
2018. december 21-én Münchenben hunyt el. A müncheni Waldfriedhof-ban temették el.
