Katonai temetők: 1. rész: El-Alamein
Az El-Alamein német háborús katonai temető egyfajta középkori német erőd formára épült. Az emlékmű azonban kettős jelentésű.
Hasonlít egy fogaskerékre is, jelképezve, hogy a háború mindenkit bedarál.
4,213, más forrásokban már 4,280, de a Német Hadisírgondozó Szövetség legfrisebb információja szerint 4,313 többnyire német katona földi maradványa található benne. Az I. Világháborúból 30 német katona, 31 ismeretlen állampolgárságú katona, a többi II. Világháborús nevesített német katona. Az elesettek többsége az 1942-es második El-Alamein-i, és a környező sivatagi csatákból került ide, a végső nyughelyére.
Az El-Alamein-i katonai temető 1956-1959 között épült, majd 1959. október 28-án avatták fel, és nyílt meg a nagyközönség számára, mint az egyik legelső német katonai temető. A Német Szövetségi Köztársaság létrejötte után. Megjegyzendő, hogy a Versailles-i Szerződést csak 1966-ban helyezték hatályon kívül, így a németek csak ekkor férhettek hozzá saját temetőikhez Franciaországon belül.
Az El-Alamein-i német katonai temető építésze a névrokonom, Robert Tischler, aki a német katonai temetők általános kezeléséért volt felelős akkoriban. 1926 óta főépítész, Európa több helyén épített vagy tervezett, ami a “Totenburgen” kastélyra hasonlít, melyek közül El-Alamein volt az utolsó.
Külső átmérője a tornyokkal együtt 42 méter, a teljes épület magassága 12 méter. A Volksbund hasonló épületet épített Tobrukban ( Líbia ) és Poroi-on ( Olaszországban ).
Belső kialakítása oktogon formájú, mindegyik belső fal a szarkofágokkal külön tartományokra van bontva, a falakon bronztáblákon az alattuk eltemetett katonák neveivel. A belső tér – udvar központi motívuma egy 11,5 méter magas obeliszk, melyet a négy sarkán egy-egy sas őriz. Az obeliszk és a sólymok az egyiptomi hitvilág szerint a halottak örök álmát őrizték. Itt az obeliszknél azonban egyértelműen sasok láthatók, melyek a német örökséget szimbolizálják.
Az El-Alamein-i német katonai temető 3 kilométerre található az olasz, és 9,6 kilométerre a görög katonai temetőtől.
Kairó felől, a kairói sivatagi út felől közelíthető meg, ami körülbelül 200km, Alexandriától pedig körülbelül 60-120km, attól függően melyik útról közelítjük meg.
Háttértörténelem:
A brit hadsereg újra temető osztagai már 1943-1947 között egy újonnan létrehozott temetőbe temették el a nemzetközösségi csapatok elesett katonáinak a sivatagban szétszórt, vagy már ott ideiglenesen eltemetett maradványait. A britek ebbe a temetőbe temették a megtalált német és olasz katonákat is. Így jött létre egy ideiglenes sírkomplexum, amely körülbelül 3000 német és 1800 olasz katona földi maradványait is tartalmazta. Az ideiglenes sírkomplexum a Tell-el-Eyssa nevet kapta, amelyet 1947-ben hivatalosan is átvett az olasz Sírgondozó Szolgálat. 1953 végén az egyiptomi kormány engedélyt adott a korábban Líbiában tevékenykedő Német Háborús Sírbizottság ( Arbeitsgruppe des Volksbunds Deutsche Kriegsgräberfürsorge ) munkacsoportjának, hogy további 1200 holttestet mentsen ki a szuverén területeken lévő elhanyagolt temetőkből és szántőföldi sírokból.
A megtalált és átszállított maradványokat a Tell-el-Eyssa-i temető melletti ideiglenes mauzóleumba temették újra.
A végleges háborús temető, az ideiglenes temetkezési helytől 3 kilométerre délkeletre kapta meg a végleges helyét, miután az egyiptomi kormány ingyenesen biztosított egy megfelelő helyszínt erre a célra. Az egyiptomiak a líbiai tobruki háboús temető 1955 novemberi befejezése után biztosították a teljes építőipari felszerelések áthelyezését Tell-el-Eyssa-ba. Ezen kívül a Volksbund engedélyezte, hogy az épület megépítéséhez szükséges köveket a Marsah Matrut melletti kőbányából kifejthessék.
Három évente megemlékezést tartanak az El-Alamein-i csata befejezésére. Az esemény egymás után zajlik a német, az olasz és a brit katonai temetőkben.
Az egyiptomi kormány jelenleg egy új várost ( New Alamein ) épít a háború helyszíne körül, amely körülbelül 1 millió embernek fog új otthont biztosítani.
